Mi a frászt keres ügyvédi levelezés a sajtóban?
Az ügyvédi levél írása az egyik kedvenc irodalmi műfajom. Ritkán kerül nyilvánosságra ügyvédi levelezés, most azonban volt ilyen - ebben a blogban nem politizálunk, úgyhogy kacsint-kacsint, tessék guglizni kik írogatnak mostanában egymásnak nyílt leveleket. De kiváló alkalom ez pár ügyvédi leveles gondolatra.
Néha szoktam pár szerencsétlent ilyen szakmai fogásokra tanítani, munkacím: "A levél, amire válaszolnak".
Idegen zászló
Ebben szerepel olyasmi, hogy meddig levelezünk idegen zászló alatt, és mikor vesszük elő az ügyvédi fejlécet és jön a "Gipsz Jakab ügyfelem nevében és megbízásából keresem meg jelen levelemmel" cikornya.
Az idegen zászló alatt levelezés nagyon szép ügyvédi eszköz. Amikor egy okos, nyíltszívű, becsületes, ámde írásbeli fenyegetőzéshez nem szokott embertől, akinek leveleiből valami olyasmit nézel ki legfeljebb, hogy "Szevasz Lacikám, akkor hétvégén átjösztök nálunk sütögetni?" egyszercsak az jön, hogy "Lacikám, te is tudod, hogy a szerződésben azt vállaltad, hogy a gipszkartonozást a kettes épületben április 20-ra készre jelentitek, és még mindig nincs kész, és emiatt további késedelem várható, ami miatt nekem lesz kötbérfizetési kötelezettségem"...akkor Lacikám tudja, hogy a levelet nem vállalkozó haverja írta, csak még nem akar ügyvédi levelet küldeni.
Közelítünk-távolítunk
Lehet olyat is csinálni, hogy “Elmentem ügyvédhez, és az ügyvéd azt mondta, hogy…” és ezután Józsikám leírja a full álláspontot, szándékosan “Kötelmi jog zsákállatoknak” szinten, beleszőve azt, hogy “Lacikám én végighallgattam ezt a sok ügyvédi dumát, és hát azt kell mondjam, hogy nagyon seggbe leszel rúgva, ezért - ezeréves barátságunkra tekintettel - én inkább eljöttem az ügyvédtől, és most én írom neked ezt a levelet, egyszerű, keresetlen baráti szavakkal, mert vérezne a szívem, ha ügyvéddel kellene téged seggbe rúgatni.” Ugye mi is könnyezünk ettől az önzetlen, baráti hozzáállástól?
Aztán ott van az, amikor távolítjuk az ügyfelet a helyzettől, mert érzékeltetjük, hogy Ügyfelünk Főméltósága, vagy épp Az Az Egyszerű, Becsületes, Négy Gyermekét Kemény Munkával Nevelő Mosónő, nem óhajt szóba állni magukkal, ellenben én, dr. Ésik Sándor ügyvéd tájékoztatom Önöket (figyeljük meg a maguk/Önök gondos váltogatását), hogy ügyfelem minden rendelkezésére álló törvényes eszközt igénybe fog venni, hogy jogos igényének érvényt szerezzen. Mennyivel szebben hangzik, mint az, hogy a szart is ki fogom belőletek perelni gyerekek.
Ide tartozik még az a badass mondat, amelyet principálisom alkalmazott néhanapján:
“Javaslom pereljen be, mert akkor az Önnel folytatott szükségtelen levelezés költségét is Önre tudom terhelni.”
Mindez arról jutott eszembe, hogy van, amikor nem sikerül eltalálni az egyszerű, őszinte, becsületes, de azért csúnya milliárdos gázszerelő nevében írt levelet, mert aki írta, valószínűleg lemaradt Bödőcs Tibor alapműnek számító paródiáról. Így aztán kijön egy olyan levél, amelyben nincs olyan tetszőlegesen kiválasztott, három egymást követő szó, amelyet a levél aláírója magától leírna.
Amivel, ahogy a fentiekből látszik, semmi baj nem lenne, ha ez egy ügyvédi felszólító levél lenne. De nem az, hanem egy nyílt levél, amiből csak az jön le az ilyesmiben kicsit is járatos olvasónak, hogy ezt bizony a gondnok írta a gondnokolt helyett.
Ilyen esetben megfontolandó a választ nem is a gondnokoltnak címezni, vagy legalábbis az első sorokban utalni erre…és láthatóan van, amikor a válasz írója láthatóan tudja szakmát.
Az már más kérdés, hogy mi a frászt keres ügyvédi levelezés a sajtóban.
Némi update. Valaki betette egy AI szövegellenőrzőbe a levelet, és az eredmények szerint 88%-a MI által írt. Bár nem is tudom, hogy mit vártam, Lölö is valami hasonló programot futtat, de őt még Commodore 64-re írták. Amikor nagyokat hallgat és pislog, akkor cserélik a floppyt.
Ahogy Kern András mondta anno a Heti Hetesben- elfogtunk egy levelet:
Tisztelt Pártelnök Úr!
Hát most már én is úgy gondoltam, hogy hát valamit azért mondani kell. Mert ugye, hát elég sokszor szóba hozott. Hol így, hol úgy. Bár... azt se mondhatom, hogy ismernénk egymást, vagy hát lehet, hogy egyszer találkoztunk, de az se biztos, hogy ott volt, vagy ha igen, akkor én voltam máshol.
Én nem vagyok az a típus, aki ott ül mindig a Facebookon, meg az ilyen internetes dolgokban. Nincs is. Nem is tudom, hogy kell használni, meg nincs is időm. Mert dolgozom. Az ember dolgozik. Munka, munka, munka. Mert abból van a siker. Vagy hát... abból lehet. De nem mindig.
Most azt mondta rólam, hogy én pökhendi vagyok. Meg hogy agresszív. De hát... én ilyet nem tudok magamról. Vagy lehet, hogy valaki másra gondolt. Azt se tudom, kit fenyegettem volna. Nem tudok róla. Vagy ha volt is ilyen, akkor biztos nem úgy volt.
De hát Ön is szokott... hát elég hangosan beszélni, van is róla videó. Szóval lehet, hogy néha... nem ártana előbb elszámolni tízig. Vagy ötig. Vagy... attól függ, kinek milyen gyorsan megy.
És az is, hogy meglepődött, hogy milliárdos vagyok. Hát én nem most lettem az. Már 2009-ben is az voltam. Akkor még a Fidesz se volt ott, ahol most van. Szóval nem lehet azt mondani, hogy csak úgy odakerültem, mert már ottvoltam. Régen is meg most is.
Rengeteg munka van mögötte. Kollégák is, éjjel-nappal. Arattunk. Mármint most, mert akkor még vetettünk. De ugye, aki vet, az arat, ha minden jól megy.
Aztán az is baj lett, hogy gázszerelő voltam. Hát kérem szépen, az egy szakma. Rendes szakma. Tisztességes. Nem mindenki megy egyetemre. Vidéken nem volt divat. Volt, aki csak szakmát tanult, meg dolgozott. Én is így. Meg hát... nem is volt pénz, hogy tanuljunk. De nem baj, mert a tanulás is munka, meg hát a munka is tanulás.
Én büszke vagyok rá. Nem szégyellem. Dolgoztam. Már a kilencvenes években is. Akkor is kellett a pénz. Meg a család is. Gyerekek. Aztán a pénzt el kellett osztani, de maradt belőle.
Aztán mégis Ön is próbált közeledni. Volt e-mail. Meg motivációs levél. Az Opusnál is, meg az MBH banknál is. Azt írta, hogy nem akar „sima jogi munkát”. De hát... a munka az munka. A sima is, a nem sima is. Én nem nézem le.
És aztán jött a karácsonyi vacsora is, ahol hát Ön kérte, hogy az én asztalom közelébe szeretne ülni. Meg hogy melyik hölgy jön, meg nem jön, meg másik jön. Nem az én dolgom, de szólt róla többször. Aztán leült, rendben is volt, de már akkor se értettem.
Aztán az is volt, hogy ott volt a felügyelőbizottságban. 3,3 millió, meg 1,5. Azért az nem kevés. De nem sok se. Attól függ, mire költi az ember.
Aztán meg a Partizánban mondta, hogy csalódott. Én ezt nem értem. Hát lehet, hogy ha nálunk dolgozik, akkor most lehet, hogy Ön is helikopteren ülne. De lehet, hogy nem. Mert nem mindenki akar repülni.
Hát remélem most akkor jobban kijön anyagilag, Pártelnök Úr, meg hogy amit kigondolt, az... hát úgy alakult, ahogy szerette volna. Vagy legalább közel hozzá.
Tisztelettel:
Mészáros Lőrinc
(ML korábbi szóbeli megnyilvánulásai alapján AI generált content. Én kérek elnézést.)