A Till ügy és az elévülés

Az elmúlt időszak legfontosabb bűnügyi híre, hogy a 24 évvel ezelőtt eltűnt kisfiúnak, Till Tamásnak előbb megtalálták a holttestét egy melléképület aljzatbetonja alatt, majd jött a hír, hogy egy F. János nevű személy beismerte a gyilkosság elkövetését, ám elévülés miatt nem lehet vele szemben eljárást folytatni.

A felháborodás érthetően óriási volt, joghoz semmit nem értő influencerek lihegtek vérbosszúért, kormány és kihívó is jogszabályt módosított volna, legutóbb pedig jött az ügyészség, a következő közleménnyel:

Az ügyészség, ezt a múlt héten még nem így gondolta (az ügy gondolom igen szoros ügyészi felügyeletben folyik) de mostanra gondolom nem függetlenül a közfelháborodástól, meggondolták magukat. Szerintem nincs igazuk, de hogy miért nincs, ahhoz végig kell mennünk az elévülés fogalmán és szabályain.

Mi az elévülés?

Az elévülés egy büntethetőséget megszüntető ok. Vagyis az elkövető cselekménye büntetendő, de fellép egy olyan körülmény (A Btk szerint: a) az elkövető halála, b) az elévülés, c) a kegyelem, d) a tevékeny megbánás, e) a törvényben meghatározott egyéb ok) amely miatt mégsem lehet már büntetést kiszabni.

Az elévüléshez olyan időmúlás kell, amikor az elkövetővel szemben semmilyen eljárási cselekményt nem végeznek. Ha végeznek (tehát pl. kihallgatják) aznap az elévülési idő nulláról újra kezdődik. Az elévülési idő általános szabálya az, hogy annyi, amennyi a kiszabható büntetés plafonja (tehát egy “kettőnyolcas” bűncselekmény esetében 8 év) vagy ha ez nem éri el az öt évet, akkor öt év.

Vannak olyan bűncselekmények - ilyen az emberölés minősített esete is - amelyek nem évülnek el, vagyis a társadalom semennyi idő után se mond le arról az igényéről, hogy az elkövetőt megbüntesse.

Miért van a Btk-ban az elévülés? Sebészeti és időutazási okból.

Bármilyen bűncselekményre tekinthetünk úgy, mint egy sebre, amely a társadalom testén keletkezett. Ezek egy része egy idő után begyógyul. Tegyük fel, hogy valakinek ellopják a biciklijét, ezt bejelenti a rendőrségen, majd hat év múlva fülön csípnek valami tolvajt, akinél házkutatáson előkerül a mi bringánk jellegzetes helókittis csengője, és az ürge be is vallja, hogy igen, bizony azt a bringát is ő lopta el.

Mi azóta kivándoroltunk Írországba, a Google-nek fejlesztünk ott valamit, amikor is ír nekünk fatornyos szülőfalunk rendőrkapitánysága, hogy akkor ők most itt épp két hete adminisztrálnak egy hat évvel ezelőtti biciklilopást és akkor kihallgatnának minket még egyszer…tízből nyolc ember erre annyit mond, hogy hagyjuk. A seb begyógyult, már több a hercehurca a dologgal, mint amennyit az egész ér.

A büntetőjog pedig nem azért van, hogy begyógyult sebeket tépjen fel. Mondhatjuk hogy az el nem évülő cselekmények be nem gyógyuló sebek.

A másik ok az, hogy nincs időgép.

Egyszerű kísérletet ajánlok. Mindenféle gépi segítség nélkül tessék végiggondolni, hogy mit csináltunk mondjuk 6 évvel, 5 hónappal és 17 nappal ezelőtt. Ha valaki akkor házasodott, született gyereke, diplomázott, ilyesmi, az emlékszik arra a hónapra. De ha csak nem aznap volt a lagzi vagy a diplomaosztó, nem tudja senki megmondani hogy mi volt akkor.

A tanúk se tudják megmondani. Az elkövetést követően minden nap több százalékkal csökken a bűncselekmény felderítésének esélye, és egy-két év alatt eljut nagyon alacsony szintre, amikor a hagyományos nyomozási eszközök többségétől már nem várható eredmény.

Ha egy ügyben 3-4 év alatt nincs érdemi eredmény, utána belép a vakszerencse világába, ahogy a Till Tamás-üggyel is történt, hogy egyszercsak valaki, valahol, valamilyen kihallgatáson kibökött egy infót, amely alapján már fel lehetett göngyölíteni az ügyet. Ha fel lehetett, mert nekem azért vannak kételyeim, de erről később.

Van még egy dolog, ami fontos az időgépnél, ez pedig az emberi elme.

Az a katona, aki krumplit hámozott a hadtápnál, húsz év múlva már élénken emlékszik arra, hogy amikor itt voltak az amerikai szuperkommandósok, akkor az ő szakasza leckéztette meg őket. Ez az emberi agynak egy alapszolgáltatása, igyekszik a rossz emlékeket megjavítani. De van olyan is, hogy valakinél ez az ellenkező irányban játszódik le, például amikor valami réges-régen elkövetett (vagy el nem követett) hibáért valaki élete végéig saját magát okolja.

Ezek a feldolgozó mechanizmusok a pszichológia és pszichiátria tudománya számára ismertek, ám semmilyen tudományos módszer nem alkalmas arra, hogy egy ember memóriáját bármilyen eseménnyel kapcsolatban 10-15 év után visszaállítsa. Ne feledjük, hogy a legfrissebb tanú se azt mondja, ami volt, hanem azt, hogy ő ebből mit és hogyan érzékelt. 10-15 évvel később pedig már - legtöbbször nem tudatosan - még csak nem is azt mondja, amit érzékelt, hanem azt, amit az elméje ebből emlékképként összerakott.

Oka lehet-e az elévülésnek az, hogy az “elkövető megjavult”?

Ez egy nagyon fontos kérdés, mert az elévülésnél az állam lemond arról, hogy a törvény szigorát alkalmazza. Általában azt mondhatjuk, hogy nem az elkövetői oldal szubjektív szempontjai (tehát a “megjavulás”) az elévülés okai. Gondoljunk azokra a gyilkosokra, akik 20 évet is elüldögélnek Amerikában a siralomházban, mire kivégzik őket. Nagy részük, mire eljön a kivégzés, teljesen “megjavult”, ha csak az lenne a szempont, hogy veszélyes-e még a társadalomra, néhány elmebeteget leszámítva simán kiengedhetőek lennének. De nem csak ez a szempont.

Vannak olyan bűncselekmények - ilyenek a magyar jogban az “életfogytos” cselekmények, ahol a társadalom azt mondja, hogy teljesen mindegy, hogy az elkövető “megjavult” vagy sem, kizárt, hogy megússza a büntetést ha kézre kerül. Más kérdés, hogy ha tényleg megjavult, azon a büntetésen lehet nagyon jelentősen enyhíteni, de a büntetés nem engedhető el.

Kivétel a fiatalok

A fiatalkorúak csoportja itt is kivételt jelent. A Btk. egy 18 éves, épelméjű embertől nem fogadja el, hogy “fiatal és bohó” hanem akkor is, ha a 18 éves elkövető amúgy egy hülye taknyos kölyök, gimi harmadikból, a törvény teljes szigorát kell vele szemben alkalmazni.

A 14-18 éves korcsoportnál viszont meg kell vizsgálni, hogy mennyire kialakult az elkövető személyisége, mert ebben a korban simán lehet, hogy egy idősebb ember, vagy esetleg valami hülye divat befolyása alatt áll. Tinédzsereknél a változó hormonrendszer is tud fura dolgokat okozni.

A Btk. többek között azt a kedvezményt adja, hogy a büntetési kereteket (tehát a “tól-ig” részt) a fiatalkorúaknál leszállítja. Ennek az indoka az lenne, hogy ha nem lenne teljesen szétverve a magyar gyermek- és ifjúságvédelem, akkor egy 15 éves srácot tényleg nem 6 évre kell börtönbe zárni egy rablásért, hanem 3 évre olyan szakintézménybe, ahol nem az a lényeg, hogy egy cellában kuksol, hanem speciális nevelési módszerekkel visszarakják az életét újra a normális pályára. Az, hogy ez az intézményrendszer Magyarországon nagyrészt megszűnt, nem a Btk. hibája.

Hogy alakul az elévülés a fiataloknál?

Érdekesen. Egyben kiváló példája annak, hogy hova vezet, ha állandóan hozzápiszkálunk a jogszabályokhoz. A régi Btk. (1978. évi IV. tv.) szerint:

2) Nem évül el

a) az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt és az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet 11. és 13. §-ában meghatározott háborús bűntettek;

b) az emberiség elleni egyéb bűncselekmények (XI. fejezet);

c) az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bekezdés a)–j) pontjai];

d) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [175/A. § (4) bekezdés, 355. § (5) bekezdés a) pont];

e) a terrorcselekmény, a légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el [261. § (1) bekezdés, 262. § (2) bekezdés, 352. § (3) bekezdés b) pont]

büntethetősége.

Nézzük meg, hogy ez egy ún. taxatív felsorolás, vagyis kimerítően és tételesen tartalmazza az el nem évülő cselekményeket. Nézzük mit mond az új Btk! (2012. évi C. tv.)

(3) Nem évül el a büntethetősége

a) a XIII. és XIV. Fejezetben meghatározott bűncselekményeknek,

b) az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekményeknek, és

c) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális kényszerítésnek [196. § (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés], szexuális erőszaknak [197. § (2) bekezdés, (3) bekezdés a) pont, (4)–(4a) bekezdés], szexuális visszaélésnek (198. §), kerítésnek [200. § (2) bekezdés, (3a) bekezdés b) pont, (4) bekezdés a) pont], prostitúció elősegítésének [201. § (2) bekezdés, (4) bekezdés b) pont], gyermekprostitúció kihasználásának (203. §), gyermekpornográfiának [204. § (1)–(4) bekezdés, (6) bekezdés, 204/A. §], szeméremsértésnek [205. § (2) bekezdés], ha az elkövető az elkövetéskor a tizennyolcadik életévét betöltötte.

Ez itt nem egy felsorolás, hanem egy felsorolás, amelybe a b) pontnál beékelődik egy definícó. Mi a különbség? Az, hogy a tételes felsorolásnál ott vannak a Btk. § számok, ha valami az, akkor nem évül el és punktum. A definíció esetében viszont van egy kritérium, méghozzá hogy a cselekmény “életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető” legyen.

A csavar ott van, hogy a régi- és az új Btk. is tartalmaz valamit, amelyet most helytakarékossági okból csak az új Btk-ból másolok ide:

109. § (1) A fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bűncselekmény esetén egy hónap.

(2) A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama

a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz év,

b) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év.

(3) A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama

a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tizenöt év,

b) tíz évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén tíz év,

c) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év.

(4) A büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából a (2)–(3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak.

Vagyis az új Btk-ban kivették az el nem évülő cselekmények tételes felsorolását, és betettek egy definíciót. Igenám, de a definíció meg teljesen egyértelműen úgy fogalmaz, hogy az “életfogytos” cselekmény egy fiatalkorúnak az elévülés szempontjából nem “életfogytos” cselekmény.

A régi Btk. rendszere az “életfogytos” cselekmények közül kiemelte amit kiemelt, de nem emelte ki pl. a közveszélyokozás minősített esetét és az “életfogytos” kábítószer-kereskedelmet.

Hogy az új Btk. miért nem ezt a rendszert alkalmazza? Nos…melyik kormány terjesztette be az új Btk-t?

Az én véleményem tehát az, hogy az, amit az ügyészség most tűzoltásként kitalált, teljesen egyszerűen ellentétes a Btk. rendszerével, és nem mellesleg azzal is, amit még pár napja erről az egészről ők maguk is gondoltak. Mert az ügy eddig is szoros ügyészi felügyelet mellett zajlott, már akkor is amikor még elévülés miatt elengedték a pasast. Csak aztán jött a közfelháborodás.

Védői aggályok

Az ember szemébe könny szökött, amikor a bravúrnyomozás részleteit olvasta, hogy a tanúkihallgatáson a felépített kérdezési stratégia hatására tört meg a pasas. Minden bizonnyal az a kérdezési stratégia szép volt mint az új traktor. Egy baj van. Egyetlen kérdést sem lett volna szabad feltenni a feltételezett elkövetőnek. Az új traktorral a nyomozóhatóság az Operaház elé parkolt le, és még a vetőgépet se csatolta le előtte.

Fendt Vario 1000. Impozáns, csak az Opera elé ciki vele parkolni.

Ugyanis ha rendőrség - tovább olvasva a közleményüket - aggasztó jeleket talál (pl. a tanúk vallomásai ellentmondanak egymásnak és a tényeknek) és ráterelődik a gyanú egy személyre…nos ha ráterelődik valakire a gyanú, nyugodtan bízzunk édes anyanyelvünkben: ő lesz a gyanúsított.

A gyanúsítottnak meg jogai vannak.

Ha a gyanú emberölés minősített esete, akkor ilyen joga neki az, hogy a gyanúsítotti kihallgatásán - kötelezően - ott üljön egy ügyvéd. Ha az ügyvéd nem teljesen hülye (ezt azért sajnos nem lehet teljesen kizárni) akkor miután meghallgatta a gyanúsítást, annyit mond, hogy gyanúsítást megértettünk, panaszt igen teszünk, a cselekmény elévült, vallomást nem, nem teszünk, kérdésekre nem válaszolunk.

Ezzel például elkerülhető az, hogy a végtelenül szakmaian és bravúrosan felépített kérdezési stratégiának része legyen az “Ismerje be János, maga már úgysem büntethető” fordulat, amelyet kérdésnek nem neveznék, csibészes zsarutrükknek annál inkább.

Most viszont az a helyzet, hogy az ügyészség egy elegáns mozdulattal fogja és gyanút közöl, és majd a bíróság lesz a feketeseggű, ha egyet merészel érteni a védővel abban, hogy emberölés, sőt minősített emberölés gyanúsítottját nem, nem hallgatjuk ki tanúként, és a tanúvallomásról felvett jegyzőkönyvet nem használjuk fel bizonyítékként.

Az ügyészségen nem gondolták végig (vagy ha végiggondolták, az még nagyobb baj) hogy ezt a balhét egy bíró fogja (ugyanúgy, mint anno a Kaleta-ügyben) arccal-névvel elvinni helyettük.

Nem azt mondom, hogy az F. János ártatlan

Igen, pontosan tudom, hogy mi itt a tét, és miért haragszik mindenki. Azt csak gondolom, hogy annak a szegény kisfiúnak a szülei, hozzátartozói mit élhetnek át. De éppen ez az, ami miatt a nyomozóhatóságnak és az ügyészségnek még alaposabban be kellett volna tartania a büntetőeljárási törvényt.

De eredmény kellett. Ha egy picit gondolkodnak, lehetett volna az eredmény az is, hogy a gyanú terelődik, akire terelődik, van egy “nem teszek vallomást” jegyzőkönyv, még egy kicsit nyomoznak, majd szépen lezárják a nyomozást, és az ügyvédekre tolják a balhét. Megszoktuk, a mi pofánkra ráfér. Az ügyvédnek feladata az is, hogy a közutálatot elviselje.

Arra próbálok rámutatni, hogy akárki, akármit követett el, tanúkihallgatáson a potenciális gyanúsítottból vallomást kimasszírozni nem jogszerű. És igen, könnyen lehet, hogy itt most a tényleges elkövető ismerte be a tettét.

Gondolatban “takarjuk le” ezt a jegyzőkönyvet a bizonyítékok sorából. Ami marad, az vajon kétséget kizáróan elegendő a bizonyításhoz? Biztos hogy semmi kétségünk nincs, amikor van még két potenciális tettesünk, akik mindketten öngyilkosok lettek? Ezeket a kétségeket kellene eloszlatni egy huszonnégy évvel a cselekmény után beszerzett, szabálytalan körülmények között felvett beismerő vallomással. Halkan kérdem: van erről a bravúr-kihallgatásról hang- és videófelvétel?

A másik dolog pedig, hogy az elévülés szabályai lehet hogy nincsenek most jól a Btk-ban, és láthattuk, régen másképp voltak. De ettől még ott vannak, és tegnapig mindenki ugyanúgy értette őket.

Én értem, hogy ez egy borzasztó helyzet és még azt is megértem, hogy ezt a keserű pirulát nagyon nehéz lenyelni a bűnüldöző szerveknek. De a büntetőjogban csak szabályosan szabad játszani. Ha tényleg ez az ember ölte meg azt a kisfiút, akkor tényleg óriási gond, hogy “elsétálhat” ebből.

(Tegyük hozzá: ha mehetne ellene az eljárás, és elítélnék, akkor 15 év lenne a plafon, a feléből kell kiindulnia a bírónak, rátéve súlyosító és elvéve enyhítő körülményeket. Nagyon spekulatívan azt mondom, hogy kapna 8-10 évet, kedvezményből kizárva nincsen, harmada lejön, kint lenne 6-7 év után, akkor meg ezen menne a hörgés)

De az a baj, hogy ha most kitágítjuk a szabályok adta kereteket, akkor megadjuk az esélyét annak, hogy a rendőrök esetleg ártatlan embereket is "bravúrosan felépített kérdezési stratégiával” zárt ajtók mögött kihallgathassanak, és ezentúl senki, de tényleg senki ne mondjon egy szót se a rendőröknek döglött aktás ügyekben, mert az elévülés az nem is biztos hogy úgy van mint a Btk-ban. Tehát probléma van, és semmi akadálya, hogy a Btk. ebben a kérdésben visszatérjen a 2012 előtti megoldáshoz. De én úgy látom, hogy ebben a konkrét ügyben, jogszerűen nem lehet tenni semmit, és az utólagos “megjogászkodás” csak ront a helyzeten.