Az elmúlt időszak legfontosabb bűnügyi híre, hogy a 24 évvel ezelőtt eltűnt kisfiúnak, Till Tamásnak előbb megtalálták a holttestét egy melléképület aljzatbetonja alatt, majd jött a hír, hogy egy F.
"Az ügyészségen nem gondolták végig (vagy ha végiggondolták, az még nagyobb baj) hogy ezt a balhét egy bíró fogja (ugyanúgy, mint anno a Kaleta-ügyben) arccal-névvel elvinni helyettük."
Hát én ehhez is tök hülye vagyok meg laikus, de:
Van egy feltevés: az ügy vagy elévült, vagy nem. különböző értelmezések vannak, lehet hogy hozzáértőknek tök egyértelmű az elévülés, más hozzáértőknek meg nem. Van akinek lehet politikai motivációja is, másoknak személyes.
Elmennek vele a bíróságra az illetékesek, ügyészek, védők, rendőrök stb akik különbözőképpen értelmezik az esetet. A bíró meg majd jól kimondja, hogy hogyan kell értelmezni, elévült vagy nem évült.
Tisztelettel kérdezném: nem erre tartjuk a bíróságokat és a bírákat? Hogy különböző egyértelmű és nem egyértelmű így és úgy értelmezhető szabályok mentén, a tényállásokra tekintettel hozzanak meg döntéseket?
Szóval mi ez, hogy majd elviszi a balhét a bíró? Csókolom, nem azért van, hogy döntsön? Ha már az ügyészség meg a rendőrség is tudna dönteni, akkor minek volna a bíróság, vád, védelem, meg a többi?
A bíró nem elviszi a balhét, hanem végzi a munkáját. Dönt, és onanntól az van, majd valakik fellebeznek, másik bíróság meg megint dönt. Az eljárás során majd megvizsgálják, hogy szabálytalanul járt e el a rendőrség (gondolom a védelem majd felhozza érvként ha így lenne), elévült vagy nem évült, megy minden a maga útján.
Mi ezzel a baj? Miért baj az, hogy a bíróság dönt? Mi ez a hülyeség, hogy elviszi a balhét? Azért van ott! Vagy nem?
Igen azért van. Csak öt napja kaffog egymásra 4-5 politikus emiatt, az ügyészség is irányt váltott. A bírónak is menni fog az üzengetés és a nyomásgyakorlás, hogy mit kéne dönteni. És ha azt meri dönteni, hogy elévült, akkor lincseléssel határos lejáratókampány kezdődik majd ellene, ahogy azt már egy csomószor láttuk az elmúlt években.
Értem, köszi. Akkor én értettem félre, nem az a baj, hogy a bíróságra viszik az ügyet, hanem az, hogy utána lesz alap arra, hogy kicsinálják a bírót, és rúgjanak a bíróságokon.
Van egy elévült ügy. Erre most azt lehet mondani a fidess-nek: teccettek vóna gondolkodni, mikor törvényt teccettek csinálni! ... Mondjuk a fidesz érdekes szokása, hogy rendszeresen úgy hoznak törvényt, hogy nem gondolkodnak előre ... aztán mikor kiderül, hogy hopp, valamit nagyon elkúrtak, akkor gyorsan megmódosítják. Csak hát a BTK-val ezt nem lehet csak úgy következmények nélkül eljátszani.
A kegyelmi ügyet kirobbantó ügyvéd posztja szerint ebben az esetben abba fog a védelem belekötni, hogy akkor le kellett volna most (a módosítás előtt) elévülés miatt zárni az ügyet elévülés miatt.
Kedves Sándor, tévedsz, és alapfogalmakat keversz.
Az új BTK-ban
a 26. § (3) b) "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények"
szöveg nem "definíció", hanem csupán egy ismertnek feltételezett jelentésű bűncselekmény kategóriára való hivatkozás.
Ebből nem tudjuk meg, mi tekinthető "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekménynek".
Ebből csak azt tudjuk meg, hogy ezek büntethetősége NEM ÉVÜL EL.
- - -
A 109. § (2) a) "életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz év"
szöveg sem "definíció", hanem ez is csupán egy ismertnek feltételezett jelentésű bűncselekmény kategóriára való hivatkozás.
Ugyanis ebből sem tudjuk meg, hogy mi tekinthető "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekménynek".
Ebből csak azt tudjuk meg, hogy ezekre a bűncselekményekre 16 év alattiak esetében max. 10 év adható.
- - -
Azt, hogy mi az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény", azt az BTK a bűncselekmények definícióiban egyértelműen és félreérthetetlenül közli.
És mivel erre a bűncselekmény kategóriára a BTK a fiatalkorúak bűncselekményei esetében is ugyanilyen név alatt hivatkozik, ezért nem állíthatod azt, hogy a fiatalkorúak esetében a törvény nem ismer "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény" kategóriát.
Mert ha a törvény fiatalkorúak esetében nem ismerne ilyen bűncselekmény kategóriát, akkor egyáltalán nem is használná ezt az elnevezést, hanem csupán a fiatalkorúnak büntetésként adható maximumot közölné.
De mivel a törvény szövege a fiatalkorúak esetében is megkülönböztet ilyen bűncselekményt, ezért az ilyen bűncselekmény büntethetősége a fiatalkorúak esetében sem évül el.
Mert az elévülésről szóló paragrafusban a törvény nem tesz különbséget a fiatalkorúak és a felnőttek között.
- - -
Kedves Sándor,
ha nem volnék teljesen biztos benne, hogy csak viccből írtad le ezt az okfejtést, akkor azt javasolnám, hogy ne menj jogásznak, mert még egy egyszerű jogszabályt sem vagy képes helyesen értelmezni :-)
De mivel teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt az egészet csupán ugratásnak szántad, és egy percig sem gondoltad komolyan, ezért csak annyit mondanék:
Kedves Turi Dani álnéven írogató faszfej, szíves engedelmeddel idézem neked mit gondol erről a legfőbb ügyész és az ő korábbi büntetőjogi helyettese által szerkesztett Btk-kommentár.
"Az elkövetéskor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorú életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekményének elévülése tizenöt év elteltével következhet be, a tízévi, valamint az ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekményének elévülési ideje tíz, illetve öt év.
"
in: A Büntető Törvénykönyv kommentárja (szerk.: Belovics Ervin, Polt Péter), frissítve: 2023. november 15. (Hvg-orac)
nem értem miért sértegetsz, amikor én udvariasan és tárgyilagosan érveltem, és nem használtam sértő jelzőket veled szemben.
Tudtommal se a legfőbb ügyész, se a helyettese nem tévedhetetlen.
Elcseszett jogrendünkben ezt csak az Alkotmánybíróságról hisszük.
Az ügyészeknek legfeljebb csak véleményük lehet.
És több esetről is tudunk, amikor tévedtek.
Én csak az alábbiakat állítottam:
A BTK teljesen egyértelműen meghatározza, hogy konkrétan melyek az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények".
A 26. § (3) b) pedig egyértelműen közli, hogy az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény" büntethetőségében nincs elévülés.
A 109. § (2) a) egyértelművé teszi, hogy az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény" fiatalkorúak esetében is egy létező kategória, mivel konkrétan ilyen néven hivatkozik rá.
De a BTK elévülésre vonatkozó részei sehol nem utalnak arra, hogy az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények" büntethetőségének elévülését fiatalkorúak esetében másként kéne értelmezni, mint felnőttek esetén.
Tehát az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény" büntethetősége fiatalkorúak esetében sem évül el.
És ez így helyes, mivel ezek "soha nem gyógyuló sebet ejtenek", hogy egy klasszikust idézzek.
2. A Btk. 109. § an tovább is a (2.) bekezdésnél, direkt vastag betűvel szedtem: "(4) A büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából a (2)–(3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak."
3. Ha ezek után elolvasod a Btk. 105. § (2) is :"E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni." Akkor látni fogod, hogy a Btk. (és mintegy ötven éve a bírói gyakorlat, jogtudományi álláspont) az, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó szabályrendszer speciális az általánoshoz képest.
4. Nem tudom jogász vagy-e, ezért: Lex specialis derogat legi generali, vagyis a speciális szabály megelőzi az általánost, ez római jogi idők óta érvényes alapelv, vagyis ebben az esetben a Btk. általános szabályát (életfogytos nem évül el) felülírja a fiatalkorúakra vonó speciális szabály (az életfogytos esetében a számításnál 15 évet kell figyelembe venni)
5. Ha azzal kezded hogy tévedek és alapfogalmakat keverek, azt fölényeskedésnek hívják, és az egy faszfej dolog olyat csinálni. Még faszfejebb dolog utána úgy csinálni, mintha tárgyilagos akartál volna lenni, nem pedig egy kioktatóan fölényeskedő fasz.
Oké, bocsánatot kérek a fölényeskedő és kioktató stílusom miatt.
1. Azért írtam hogy alapfogalmakat keversz, mivel "definíciónak" nevezted az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény" kifejezést, holott az nyilvánvalóan nem definíció, hanem bűncselekmény kategória.
Vagyis érvelésedben az volt a logikai hiba, hogy egy kategóriára való hivatkozást a kategória definíciójaként próbáltál értelmezni.
És ezt konkrétan meg is magyaráztam, tehát ez nem sértés volt, hanem csupán objektív ténymegállapítás.
2. Az általad idézett Btk. 109. § (4) mint speciális szabály csak az ELÉVÜLŐ bűncselekmények elévülési idejének számítására vonatkozik.
A 26. § (3) b) viszont az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményeket" kategorikusan kiveszi az elévülő büntethetőségű bűncselekmények köréből, tehát ezeknél "az elévülési idő számítása" nem értelmezhető fogalom.
Tehát a nem elévülő bűncselekményekre a Btk. 109. § (4) mint speciális szabály nyilvánvalóan nem vonatkozhat, mivel ott az általános rendelkezés már eleve kizárja az elévülés bármiféle módon való számítását.
És ez nyilvánvalóan így helyes, mivel ha nem így volna, akkor egy fiatalkorú által elkövetett tömegmészárlást is 15 éven belül elévülőnek kéne tekintenünk.
Ez pedig semmiképpen sem lehetett a jogalkotó szándéka.
"3. A büntethetőség elévülését a Javaslat 26–28 . §-a szabályozza. Az ott írt rendelkezésekhez képest fiatalkorúak esetén eltérő szabályokat kell alkalmazni . Életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetén, ha a fiatalkorú az elkövetéskor a tizenhatodik életévét betöltötte, a büntethet őség tizenöt év elteltével, míg a tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú esetében tíz év elteltével évül el . A többi bűncselekmény elévülése esetén sem a különös részi tételkeret felső határa az irányadó , hanem az Javaslat 109 . § (2)–(3) bekezdéseiben írt tételkeretek."
Nos, még ha ez is volt a sunyi fideszes jogalkotói szándék, a ténylegesen megszavazott törvény szövegét három okból sem lehet így értelmezni:
1. A miniszteri indoklással ellentétben a ténylegesen megszavazott és életbe lépett 26. § (3) b) szövegében semmi sem utal arra a jogalkotói szándékra, hogy az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények" büntethetősége fiatalkorúak esetében elévülhetne.
2.A ténylegesen megszavazott 26. § (3) b) szövege az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények" esetében már eleve kizárja az elévülést, tehát arra nézve a Btk. 109. § (4) által leírt "elévülési számítási eljárás" nem értelmezhető.
A Btk. 109. § a fiatalkorúak bűncselekményeivel kapcsolatban csak a kiszabható maximális büntetésre és az elévülő bűncselekmények elévülési idejére tartalmaz értelmezhető rendelkezést.
3. A népellenes és háborús bűntettek büntethetőségének elévülhetetlenségét a Magyarország által aláírt nemzetközi egyezmények régóta szavatolják.
Tehát az ezt követően hozott 2012-es BTK ezzel ellentétes része (illetve ezzel ellentétes értelmezése) egy korábbi, magasabb szintű jogszabállyal ellentétes, ezért érvénytelen, és visszamenőleg is jogszerűen érvényteleníthető.
Vagyis a 2012-es BTK logikailag is és jogszerűség szempontjából is csak úgy értelmezhető, hogy az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményeket" teljesen kizárja az elévülés köréből.
Laikus vagyok, de mi történik akkor, ha jan 1-től megváltozik a BTK és ismét nem elévülő lesz az eset. Akkor 2 helyzetet kell mérlegelni. Elkövetéskor és tárgyaláskor is (2000-ben + 2025 után) is nem elévülőnek számít az eset. Az hogy 2012-2024 között az volt, az releváns? Az hogy 2024-ben adtak ki elfogató parancsot egy elévült dologra, az releváns?
A kegyelmi ügyet kirobbantó ügyvéd posztja szerint ebben az esetben abba fog a védelem belekötni, hogy akkor le kellett volna most (a módosítás előtt) elévülés miatt zárni az ügyet elévülés miatt.
Számomra az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy ezt a levezetést bármelyik ügyész (vagy büntetőjog szigorlaton átengedett joghallgató) is pontosan ismeri.
A cél az, hogy a bírósággal mondassák ki az egyértelmű elévülést, hogy aztán ezzel is a népeket hergeljék a bíróságokkal szemben.
Azért a dolognak van másik olvasata is, nem függetlenül az össznépi lincshangulattól: ha az ügyész mondja ki, hogy már pedig elévült, kérem nincs itt semmi látnivaló, ez van oszt kész, akkor az ügyészséget fogja támadni a lincshangulatos nép. Némileg jogosan, mert az átlagember azt fogja gondolni, hogy az ügyészség nem tett meg mindent azért, hogy elitéljen egy bűnözőt.
Mivel ezt sem az ügyészség sem a politika nem szereti, pont úgy, ahogy a bírák sem, ezért elmennek a legfőbb tekintélyhez, a bíróhoz, hogy mondja meg, hogy mi van. Ha a bíróság mondja ki, annak van egy fajta tekintélye (noha a nép bennük sem bízik, de az ügyészségben mégannyira se). Meg egyébként a bíróságnak ez a dolga, nem? Hogy értelmezze a jogot, és döntést hozzon! Ja za ügyésznek legfeljebb ciki, hogy tök egyértelmű kéréssel megy a bíró elé, de ezt legfeljebb a jogász társadalom tudja, a nép nem.
Ha a politika meg az ügyészség saját hatáskörben hozná meg a döntést arról, hogy ezzel felesleges a bíróságra menni, akkor a népnek - egyébként szerintem jogosan - az nem tetszene. Így inkább elviszik, hogy mondja meg a bíró. Akinek meg ez a dolga.
A bíró kimondja, hogy nem lehet, az ügyész száéttárja a karját, hogy kérem mi mindent megpróbáltunk, de a szabál az szabál, megmondta a bíróság is.
A politika is megmondja, hogy ez van, tessék nézni, minden rendszer megy a maga útján, ez a szabály ez most rossz, de mostantól ilyen nem lesz, mert megváltoztatjuk. Az ügyészség is módosít majd az eljárási rendeken, meg a rendőrség is, hogy többet ilyen ne legyen. Mindenki lenyugszik. Oszt ennyi.
Egyébként nem ez volna a normális ügymenet? Szerintem igen. Nem is értem mire fel a felháborodás.
Ezzel az erővel egyrészt minden feljelentésből nyomozásnak kellene kezdődnie, amit vádemelésnek kellene követnie. Hogy a bíróság döntse el az ügyet és ne a rendőrség vagy az ügyészség.
Másrészt az elévülés nem bizonyítási kérdés, amit valakinek mérlegelnie kell. Az elévülés dátumok összevetése alapján annak megállapítása és kimondása, hogy a büntetőeljárás lefolytatása az adott személlyel szemben nem lehetséges.
Tehát probléma van, és semmi akadálya, hogy a Btk. ebben a kérdésben visszatérjen a 2012 előtti megoldáshoz.
azaz nem évül el a régi Btk
...
c) az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bekezdés a)–j) pontjai];
Kérdésem, hogy ez azt jelenti vajon, hogy hiába fiatalkorú az elkövető, akkor sem évül el a dolog, a régi Btk szerint, mivel ez esetben éppen egy "emberölés súlyosabban minősülő eset"-ről van szó?
Illetve a mai Btk értelmezése első hallásra egyértelmű:
"(4) A büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából a (2)–(3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak."
azaz, a mostani példában a 10 vagy 15 év. Bár az elévülési eseteknél felsoroltakban az "is" szócska miatt lehet kicsit nyelvészkedni, hogy de, de, de mégiscsak úgy kell érteni, hogy nincs elévülés. (gondolom ez történt az ügyészségen is az elmúlt egy hétben) De ez tényleg a szarva közt a tőgyit esete már.
Itt vajon mi történt? Miért mondhatta az ügyészség, hogy mégsem évül el a dolog az új Btk szerint sem?
Köszönöm, nagyon pontosan összeszedted azt, ami nekem (nem büntető)jogászként is nagyon szúrta a szememet. Hogy ti. de, ez bizony elévült, hogy hogyan, milyen kérdések hatására tehetett csak úgy beismerő vallomást egy tanúkihallgatáson, a gyanúsítás közlése megtörtént-e, védője jelen volt-e (más kérdés szvsz, hogy ez a János, ha tényleg ő követte el, az elmúlt hónapok után a saját érdekében a budira is ügyvéddel kellett volna, hogy menjen).
Meg igen, hogy a bíróság fogja elvinni a balhét megint, de ezt sajnos már megszokhattuk, és ebben meg azért a sajtónak is bőven van felelőssége. Lásd pl. a "felmentették XY-t" szalagcímeket, amit az átlag olvasó nem is olvas tovább, de ha meg is teszi, akkor sincsen fogalma arról, hogy XY valójában kényszergyógykezelésre megy bizonytalan időre a Kozma utcába, csak egy épülettel odébb, és az ő szempontjából vélhetőleg ez se sokkal jobb, mintha a szomszédba (ti. az IMEI helyett a börtön és fegyház nevű műintézmény) zárják be. Szóval, az ilyen cikkek alatt is bőven megy az anyázás.
Amit viszont a legfontosabb most kiemelni: Tamás szülei elképzelhetetlen, min mennek most keresztül. Akármi is lesz ennek az ügynek a vége, én nekik kívánok sok erőt, hogy ezt elviseljék, és a végén, amikorra talán elfogynak a kérdőjelek is, lehetőség szerinti megnyugvást.
Azt gondolom, hogy ez az ügy a kormánynak kiváló alkalom arra, hogy káoszt teremtsen a jogszabályok között, és politikai bunkósbotként lehessen alkalmazni a politikai ellenfelek ellen, olyan módon, ahogy pl. Varjú László ellen eljártak.
Nem csak. Ez most alapvetően arról szól, hogy vannak ugye a "vérnyomásnövelő számok", az emberek (fidesz számára egyre vészesebben) nagy részének a töke tele van azzal, amit összehoztak. Ilyenkor egy társadalmi autodafét követelő esetben az amúgy is mindent "törvényt hozunk rá" módon elintézni akaró fidesz zsigerből úgy reagál, hogy le van szarva minden eddigi jogszabály, tessék kielégíteni a tömeget. minden egyéb későbbi alkalmazási lehetőség csak járulékos haszon.
Ismét egy oldalági komment, de néha ezek is fontosak.
Biztos vagyok abban, hogy se a szerző, se az ügyvéd-kollégái nem tőlem hallják először az egyik leggyakrabban bevetett zsarutrükköt, amit én a rendőri esküm letétele után kábé 48 órán belül hallottam tanácsként mentoromtól, K. századostól:
- Öcsém, ebben a szakmában kurvasok olyan szabály van, amit se a főiskolán, se továbbképzési tanfolyamokon nem tanítanak és csak a gyakorlatban lehet ezeket megtanulni. De én azért most elmondom az egyiket:
Ha megoldható, MINDENKIT először tanúként kell kihallgatni, akkor is, ha ott a véres kés a kezében és a holttest a lába előtt. Mert a tanúnak gyakorlatilag nincsenek jogai, a gyanúsítottnak meg vannak, ráadásul ez utóbbi esetben gyakran még az a [moderálva] ügyvéd is ott pofázik.
Persze K. százados szándékosan túlzott egy kicsit, de az alapokat tökéletesen megfogalmazta. Természetesen zsaruszemüvegen keresztül.
Aztán még számos íratlan szakmai szabályt tanultam meg tőle, de ezekről talán majd máskor :-)
Egyszer egy közlekedési ügyben (gázoltam, de nem én voltam a hibás) kellett tanúvallomást tennem. Szerencsére a pszichológus mellett ügyvédet is felkerestem.
Nem volt bravúros kérdezési stratégia, és nyilván az igazat mondtam, de akkor is életem második legrosszabb napja volt, már a baleset napja után a második legrosszabb.
És ott is készülni kellett, mert minden szó, minden megfogalmazás nagyon számított, nehogy az legyen, hogy tanúként mentem be, de gyanúsítottként távozok a rendőrségről. (Mit láttam, mennyivel mentem, hogyan fékeztem, biztos vagyok-e benne stb.)
Mindezek mellett tényleg az volt, amit Sándor a cikkben írt, hogy magamat okoltam, jobban, mint ahogy a dolgok valójában történtek.
Ha nem lett volna ügyvéd velem, simán lehet, hogy érzelmileg megreccsenek, és úgymond ott helyben megvádlom magamat.
Nyilván a gyilkosság más helyzet, de tényleg kemény helyzet egy ilyen vallomástétel, főleg úgy, hogy tanúként kb. nincsenek jogaid, csak a nagy nyomás van.
Igen, ezt már egy csomó esetben leírták, hogy ezért folyik 99%-ban ismeretlen tettes ellen a nyomozás triviális esetekben is. Az már az érem másik oldala, hogy így persze könnyebb azt mondani több évnyi megfeszített altatás után bizonyos ügyekre, hogy hát ismeretlen volt a tettes, nem sikerült megtalálni.
És az ismeretlenes ügyeknek van még egy hatalmas előnye: ha kiderül, hogy az volt a gyilkos, aki a véres kést szorongatta a holttest mellett (lásd K. százados példáját), akkor az a sikeres, eredetileg ismeretlen tetteses felderített bűnügyek számát gyarapítja a bűnügyi statisztikában.
Vagyis a kiváló detektívek egy újabb tettest lepleztek le kitartó és szakszerű nyomozásuk során :-)
Olyan 8-10 éve egy nagyon vezető ügyész ellátogatott az országában tartott országos védői konferenciára, amelyet az ország ügyvédi kamarája szervezett. A konferencián azt találta mondani, hogy kizárt, hogy egy potenciális gyanúsítottat tanúként hallgassanak meg, tiltja a büntetőeljárási törvény. A jelenlévő ügyvédek visítva röhögték ki az ügyész urat.
Hát anélkül hogy ismerném ezt a biztosan jól képzett ügyész urat, csak annyit tudok találgatni, hogy túl sok sört nem fogyasztott bűnügyes zsaruk társaságában :-)
Bő 10 éve, amikor a Vizsgálati Osztályon dolgoztam egy rendőrségen, mindig nagyokat pislogtam az elején, hogy miért ismeretlenesként indítjuk az összes ügyet, aztán megértettem :)
Természetesen miután szigorúan rögzítettük, hogy a tanúval ismertettük a kihallgatás körülményeit meg a jogait, ő pedig készségesen nyilatkozik róla, hogy azokat megismerte és megértette. Hányszor láttam én a sötétséget az emberek szemében ilyen helyzetekben...
Hát a tanúnak főleg kötelességei vannak kihallgatása során, nem jogai... Köteles igazat mondani, mást hamisan nem vádolhat bűncselekmény elkövetésével, satöbbi. Oké, bizonyos esetekben megtagadhatja a vallomást, de a joga kábé ennyi... Ja meg kérhet tolmácsot :-)
"Nem emlékszem." ... "Nem tudom. " ... Neve? Nem válaszolok a kérdésre, mert tartok tőle azzal magamat vagy közeli hozzátartozómat bűncselekménnyel vádolnám! ... Poénabb, ha a tanú eleve ügyvéddel érkezik :) ... Vagy ha közli, ő bármiről vallomást tesz, csak előbb legyen aláírt egyezsége az ügyészséggel arról, hogy mentesítik mindazon bűncselekmények alól, amiket esetlegesen majd bevall a tanúvallomásában. ( Esetleg kér még hozzá tanúvédelmet is :D ... bár az Magyarországon nem annyira buli úgy hallottam. )
A Sandor Esik nevű "öklöt rázó, dühöngő kommentelő ki lesz tiltva?😀
Mi történik akkor,ha a gyanúsított visszavonja a vallomását?
"Az ügyészségen nem gondolták végig (vagy ha végiggondolták, az még nagyobb baj) hogy ezt a balhét egy bíró fogja (ugyanúgy, mint anno a Kaleta-ügyben) arccal-névvel elvinni helyettük."
Hát én ehhez is tök hülye vagyok meg laikus, de:
Van egy feltevés: az ügy vagy elévült, vagy nem. különböző értelmezések vannak, lehet hogy hozzáértőknek tök egyértelmű az elévülés, más hozzáértőknek meg nem. Van akinek lehet politikai motivációja is, másoknak személyes.
Elmennek vele a bíróságra az illetékesek, ügyészek, védők, rendőrök stb akik különbözőképpen értelmezik az esetet. A bíró meg majd jól kimondja, hogy hogyan kell értelmezni, elévült vagy nem évült.
Tisztelettel kérdezném: nem erre tartjuk a bíróságokat és a bírákat? Hogy különböző egyértelmű és nem egyértelmű így és úgy értelmezhető szabályok mentén, a tényállásokra tekintettel hozzanak meg döntéseket?
Szóval mi ez, hogy majd elviszi a balhét a bíró? Csókolom, nem azért van, hogy döntsön? Ha már az ügyészség meg a rendőrség is tudna dönteni, akkor minek volna a bíróság, vád, védelem, meg a többi?
A bíró nem elviszi a balhét, hanem végzi a munkáját. Dönt, és onanntól az van, majd valakik fellebeznek, másik bíróság meg megint dönt. Az eljárás során majd megvizsgálják, hogy szabálytalanul járt e el a rendőrség (gondolom a védelem majd felhozza érvként ha így lenne), elévült vagy nem évült, megy minden a maga útján.
Mi ezzel a baj? Miért baj az, hogy a bíróság dönt? Mi ez a hülyeség, hogy elviszi a balhét? Azért van ott! Vagy nem?
Igen azért van. Csak öt napja kaffog egymásra 4-5 politikus emiatt, az ügyészség is irányt váltott. A bírónak is menni fog az üzengetés és a nyomásgyakorlás, hogy mit kéne dönteni. És ha azt meri dönteni, hogy elévült, akkor lincseléssel határos lejáratókampány kezdődik majd ellene, ahogy azt már egy csomószor láttuk az elmúlt években.
Értem, köszi. Akkor én értettem félre, nem az a baj, hogy a bíróságra viszik az ügyet, hanem az, hogy utána lesz alap arra, hogy kicsinálják a bírót, és rúgjanak a bíróságokon.
Igen, erre gondoltam. Annak semmi akadálya, hogy bíróságra vigyék az ügyet.
Van egy elévült ügy. Erre most azt lehet mondani a fidess-nek: teccettek vóna gondolkodni, mikor törvényt teccettek csinálni! ... Mondjuk a fidesz érdekes szokása, hogy rendszeresen úgy hoznak törvényt, hogy nem gondolkodnak előre ... aztán mikor kiderül, hogy hopp, valamit nagyon elkúrtak, akkor gyorsan megmódosítják. Csak hát a BTK-val ezt nem lehet csak úgy következmények nélkül eljátszani.
A kegyelmi ügyet kirobbantó ügyvéd posztja szerint ebben az esetben abba fog a védelem belekötni, hogy akkor le kellett volna most (a módosítás előtt) elévülés miatt zárni az ügyet elévülés miatt.
Kedves Sándor, tévedsz, és alapfogalmakat keversz.
Az új BTK-ban
a 26. § (3) b) "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények"
szöveg nem "definíció", hanem csupán egy ismertnek feltételezett jelentésű bűncselekmény kategóriára való hivatkozás.
Ebből nem tudjuk meg, mi tekinthető "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekménynek".
Ebből csak azt tudjuk meg, hogy ezek büntethetősége NEM ÉVÜL EL.
- - -
A 109. § (2) a) "életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz év"
szöveg sem "definíció", hanem ez is csupán egy ismertnek feltételezett jelentésű bűncselekmény kategóriára való hivatkozás.
Ugyanis ebből sem tudjuk meg, hogy mi tekinthető "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekménynek".
Ebből csak azt tudjuk meg, hogy ezekre a bűncselekményekre 16 év alattiak esetében max. 10 év adható.
- - -
Azt, hogy mi az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény", azt az BTK a bűncselekmények definícióiban egyértelműen és félreérthetetlenül közli.
És mivel erre a bűncselekmény kategóriára a BTK a fiatalkorúak bűncselekményei esetében is ugyanilyen név alatt hivatkozik, ezért nem állíthatod azt, hogy a fiatalkorúak esetében a törvény nem ismer "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény" kategóriát.
Mert ha a törvény fiatalkorúak esetében nem ismerne ilyen bűncselekmény kategóriát, akkor egyáltalán nem is használná ezt az elnevezést, hanem csupán a fiatalkorúnak büntetésként adható maximumot közölné.
De mivel a törvény szövege a fiatalkorúak esetében is megkülönböztet ilyen bűncselekményt, ezért az ilyen bűncselekmény büntethetősége a fiatalkorúak esetében sem évül el.
Mert az elévülésről szóló paragrafusban a törvény nem tesz különbséget a fiatalkorúak és a felnőttek között.
- - -
Kedves Sándor,
ha nem volnék teljesen biztos benne, hogy csak viccből írtad le ezt az okfejtést, akkor azt javasolnám, hogy ne menj jogásznak, mert még egy egyszerű jogszabályt sem vagy képes helyesen értelmezni :-)
De mivel teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt az egészet csupán ugratásnak szántad, és egy percig sem gondoltad komolyan, ezért csak annyit mondanék:
Nice try!
Kedves Turi Dani álnéven írogató faszfej, szíves engedelmeddel idézem neked mit gondol erről a legfőbb ügyész és az ő korábbi büntetőjogi helyettese által szerkesztett Btk-kommentár.
"Az elkövetéskor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorú életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekményének elévülése tizenöt év elteltével következhet be, a tízévi, valamint az ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekményének elévülési ideje tíz, illetve öt év.
"
in: A Büntető Törvénykönyv kommentárja (szerk.: Belovics Ervin, Polt Péter), frissítve: 2023. november 15. (Hvg-orac)
De biztos ők is csak viccelnek.
Kedves Sándor,
nem értem miért sértegetsz, amikor én udvariasan és tárgyilagosan érveltem, és nem használtam sértő jelzőket veled szemben.
Tudtommal se a legfőbb ügyész, se a helyettese nem tévedhetetlen.
Elcseszett jogrendünkben ezt csak az Alkotmánybíróságról hisszük.
Az ügyészeknek legfeljebb csak véleményük lehet.
És több esetről is tudunk, amikor tévedtek.
Én csak az alábbiakat állítottam:
A BTK teljesen egyértelműen meghatározza, hogy konkrétan melyek az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények".
A 26. § (3) b) pedig egyértelműen közli, hogy az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény" büntethetőségében nincs elévülés.
A 109. § (2) a) egyértelművé teszi, hogy az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény" fiatalkorúak esetében is egy létező kategória, mivel konkrétan ilyen néven hivatkozik rá.
De a BTK elévülésre vonatkozó részei sehol nem utalnak arra, hogy az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények" büntethetőségének elévülését fiatalkorúak esetében másként kéne értelmezni, mint felnőttek esetén.
Tehát az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény" büntethetősége fiatalkorúak esetében sem évül el.
És ez így helyes, mivel ezek "soha nem gyógyuló sebet ejtenek", hogy egy klasszikust idézzek.
Erről várnám a véleményedet, sértegetés helyett.
1. Várni a vonatot kell.
2. A Btk. 109. § an tovább is a (2.) bekezdésnél, direkt vastag betűvel szedtem: "(4) A büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából a (2)–(3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak."
3. Ha ezek után elolvasod a Btk. 105. § (2) is :"E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni." Akkor látni fogod, hogy a Btk. (és mintegy ötven éve a bírói gyakorlat, jogtudományi álláspont) az, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó szabályrendszer speciális az általánoshoz képest.
4. Nem tudom jogász vagy-e, ezért: Lex specialis derogat legi generali, vagyis a speciális szabály megelőzi az általánost, ez római jogi idők óta érvényes alapelv, vagyis ebben az esetben a Btk. általános szabályát (életfogytos nem évül el) felülírja a fiatalkorúakra vonó speciális szabály (az életfogytos esetében a számításnál 15 évet kell figyelembe venni)
5. Ha azzal kezded hogy tévedek és alapfogalmakat keverek, azt fölényeskedésnek hívják, és az egy faszfej dolog olyat csinálni. Még faszfejebb dolog utána úgy csinálni, mintha tárgyilagos akartál volna lenni, nem pedig egy kioktatóan fölényeskedő fasz.
Oké, bocsánatot kérek a fölényeskedő és kioktató stílusom miatt.
1. Azért írtam hogy alapfogalmakat keversz, mivel "definíciónak" nevezted az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény" kifejezést, holott az nyilvánvalóan nem definíció, hanem bűncselekmény kategória.
Vagyis érvelésedben az volt a logikai hiba, hogy egy kategóriára való hivatkozást a kategória definíciójaként próbáltál értelmezni.
És ezt konkrétan meg is magyaráztam, tehát ez nem sértés volt, hanem csupán objektív ténymegállapítás.
2. Az általad idézett Btk. 109. § (4) mint speciális szabály csak az ELÉVÜLŐ bűncselekmények elévülési idejének számítására vonatkozik.
A 26. § (3) b) viszont az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményeket" kategorikusan kiveszi az elévülő büntethetőségű bűncselekmények köréből, tehát ezeknél "az elévülési idő számítása" nem értelmezhető fogalom.
Tehát a nem elévülő bűncselekményekre a Btk. 109. § (4) mint speciális szabály nyilvánvalóan nem vonatkozhat, mivel ott az általános rendelkezés már eleve kizárja az elévülés bármiféle módon való számítását.
És ez nyilvánvalóan így helyes, mivel ha nem így volna, akkor egy fiatalkorú által elkövetett tömegmészárlást is 15 éven belül elévülőnek kéne tekintenünk.
Ez pedig semmiképpen sem lehetett a jogalkotó szándéka.
De, ez volt a jogalkotó szándéka. Rendelkezésre áll az új Btk. miniszteri indokolása 2012-ből:
https://www.parlament.hu/irom39/06958/06958.pdf
263. oldalon találod:
"3. A büntethetőség elévülését a Javaslat 26–28 . §-a szabályozza. Az ott írt rendelkezésekhez képest fiatalkorúak esetén eltérő szabályokat kell alkalmazni . Életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetén, ha a fiatalkorú az elkövetéskor a tizenhatodik életévét betöltötte, a büntethet őség tizenöt év elteltével, míg a tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú esetében tíz év elteltével évül el . A többi bűncselekmény elévülése esetén sem a különös részi tételkeret felső határa az irányadó , hanem az Javaslat 109 . § (2)–(3) bekezdéseiben írt tételkeretek."
Nos, még ha ez is volt a sunyi fideszes jogalkotói szándék, a ténylegesen megszavazott törvény szövegét három okból sem lehet így értelmezni:
1. A miniszteri indoklással ellentétben a ténylegesen megszavazott és életbe lépett 26. § (3) b) szövegében semmi sem utal arra a jogalkotói szándékra, hogy az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények" büntethetősége fiatalkorúak esetében elévülhetne.
2.A ténylegesen megszavazott 26. § (3) b) szövege az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények" esetében már eleve kizárja az elévülést, tehát arra nézve a Btk. 109. § (4) által leírt "elévülési számítási eljárás" nem értelmezhető.
A Btk. 109. § a fiatalkorúak bűncselekményeivel kapcsolatban csak a kiszabható maximális büntetésre és az elévülő bűncselekmények elévülési idejére tartalmaz értelmezhető rendelkezést.
3. A népellenes és háborús bűntettek büntethetőségének elévülhetetlenségét a Magyarország által aláírt nemzetközi egyezmények régóta szavatolják.
Tehát az ezt követően hozott 2012-es BTK ezzel ellentétes része (illetve ezzel ellentétes értelmezése) egy korábbi, magasabb szintű jogszabállyal ellentétes, ezért érvénytelen, és visszamenőleg is jogszerűen érvényteleníthető.
Vagyis a 2012-es BTK logikailag is és jogszerűség szempontjából is csak úgy értelmezhető, hogy az "életfogytig járó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményeket" teljesen kizárja az elévülés köréből.
Laikus vagyok, de mi történik akkor, ha jan 1-től megváltozik a BTK és ismét nem elévülő lesz az eset. Akkor 2 helyzetet kell mérlegelni. Elkövetéskor és tárgyaláskor is (2000-ben + 2025 után) is nem elévülőnek számít az eset. Az hogy 2012-2024 között az volt, az releváns? Az hogy 2024-ben adtak ki elfogató parancsot egy elévült dologra, az releváns?
A kegyelmi ügyet kirobbantó ügyvéd posztja szerint ebben az esetben abba fog a védelem belekötni, hogy akkor le kellett volna most (a módosítás előtt) elévülés miatt zárni az ügyet elévülés miatt.
Abban speciel nincs igaza, ott viszont az 1992-ben hozott AB határozat jön a képbe.
"hogy ezt a balhét egy bíró fogja (ugyanúgy, mint anno a Kaleta-ügyben) arccal-névvel elvinni helyettük." Kaleta esetében mi történt?
Számomra az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy ezt a levezetést bármelyik ügyész (vagy büntetőjog szigorlaton átengedett joghallgató) is pontosan ismeri.
A cél az, hogy a bírósággal mondassák ki az egyértelmű elévülést, hogy aztán ezzel is a népeket hergeljék a bíróságokkal szemben.
Azért a dolognak van másik olvasata is, nem függetlenül az össznépi lincshangulattól: ha az ügyész mondja ki, hogy már pedig elévült, kérem nincs itt semmi látnivaló, ez van oszt kész, akkor az ügyészséget fogja támadni a lincshangulatos nép. Némileg jogosan, mert az átlagember azt fogja gondolni, hogy az ügyészség nem tett meg mindent azért, hogy elitéljen egy bűnözőt.
Mivel ezt sem az ügyészség sem a politika nem szereti, pont úgy, ahogy a bírák sem, ezért elmennek a legfőbb tekintélyhez, a bíróhoz, hogy mondja meg, hogy mi van. Ha a bíróság mondja ki, annak van egy fajta tekintélye (noha a nép bennük sem bízik, de az ügyészségben mégannyira se). Meg egyébként a bíróságnak ez a dolga, nem? Hogy értelmezze a jogot, és döntést hozzon! Ja za ügyésznek legfeljebb ciki, hogy tök egyértelmű kéréssel megy a bíró elé, de ezt legfeljebb a jogász társadalom tudja, a nép nem.
Ha a politika meg az ügyészség saját hatáskörben hozná meg a döntést arról, hogy ezzel felesleges a bíróságra menni, akkor a népnek - egyébként szerintem jogosan - az nem tetszene. Így inkább elviszik, hogy mondja meg a bíró. Akinek meg ez a dolga.
A bíró kimondja, hogy nem lehet, az ügyész száéttárja a karját, hogy kérem mi mindent megpróbáltunk, de a szabál az szabál, megmondta a bíróság is.
A politika is megmondja, hogy ez van, tessék nézni, minden rendszer megy a maga útján, ez a szabály ez most rossz, de mostantól ilyen nem lesz, mert megváltoztatjuk. Az ügyészség is módosít majd az eljárási rendeken, meg a rendőrség is, hogy többet ilyen ne legyen. Mindenki lenyugszik. Oszt ennyi.
Egyébként nem ez volna a normális ügymenet? Szerintem igen. Nem is értem mire fel a felháborodás.
Ezzel az erővel egyrészt minden feljelentésből nyomozásnak kellene kezdődnie, amit vádemelésnek kellene követnie. Hogy a bíróság döntse el az ügyet és ne a rendőrség vagy az ügyészség.
Másrészt az elévülés nem bizonyítási kérdés, amit valakinek mérlegelnie kell. Az elévülés dátumok összevetése alapján annak megállapítása és kimondása, hogy a büntetőeljárás lefolytatása az adott személlyel szemben nem lehetséges.
szerintem itt a pont, az obt-feszkó után jól fog jönni egy kis bíróság elleni hergelés.
Nem teljesen értem az alábbi összefüggéseket:
Tehát probléma van, és semmi akadálya, hogy a Btk. ebben a kérdésben visszatérjen a 2012 előtti megoldáshoz.
azaz nem évül el a régi Btk
...
c) az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bekezdés a)–j) pontjai];
Kérdésem, hogy ez azt jelenti vajon, hogy hiába fiatalkorú az elkövető, akkor sem évül el a dolog, a régi Btk szerint, mivel ez esetben éppen egy "emberölés súlyosabban minősülő eset"-ről van szó?
Illetve a mai Btk értelmezése első hallásra egyértelmű:
"(4) A büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából a (2)–(3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak."
azaz, a mostani példában a 10 vagy 15 év. Bár az elévülési eseteknél felsoroltakban az "is" szócska miatt lehet kicsit nyelvészkedni, hogy de, de, de mégiscsak úgy kell érteni, hogy nincs elévülés. (gondolom ez történt az ügyészségen is az elmúlt egy hétben) De ez tényleg a szarva közt a tőgyit esete már.
Itt vajon mi történt? Miért mondhatta az ügyészség, hogy mégsem évül el a dolog az új Btk szerint sem?
Köszönöm, nagyon pontosan összeszedted azt, ami nekem (nem büntető)jogászként is nagyon szúrta a szememet. Hogy ti. de, ez bizony elévült, hogy hogyan, milyen kérdések hatására tehetett csak úgy beismerő vallomást egy tanúkihallgatáson, a gyanúsítás közlése megtörtént-e, védője jelen volt-e (más kérdés szvsz, hogy ez a János, ha tényleg ő követte el, az elmúlt hónapok után a saját érdekében a budira is ügyvéddel kellett volna, hogy menjen).
Meg igen, hogy a bíróság fogja elvinni a balhét megint, de ezt sajnos már megszokhattuk, és ebben meg azért a sajtónak is bőven van felelőssége. Lásd pl. a "felmentették XY-t" szalagcímeket, amit az átlag olvasó nem is olvas tovább, de ha meg is teszi, akkor sincsen fogalma arról, hogy XY valójában kényszergyógykezelésre megy bizonytalan időre a Kozma utcába, csak egy épülettel odébb, és az ő szempontjából vélhetőleg ez se sokkal jobb, mintha a szomszédba (ti. az IMEI helyett a börtön és fegyház nevű műintézmény) zárják be. Szóval, az ilyen cikkek alatt is bőven megy az anyázás.
Amit viszont a legfontosabb most kiemelni: Tamás szülei elképzelhetetlen, min mennek most keresztül. Akármi is lesz ennek az ügynek a vége, én nekik kívánok sok erőt, hogy ezt elviseljék, és a végén, amikorra talán elfogynak a kérdőjelek is, lehetőség szerinti megnyugvást.
Azt gondolom, hogy ez az ügy a kormánynak kiváló alkalom arra, hogy káoszt teremtsen a jogszabályok között, és politikai bunkósbotként lehessen alkalmazni a politikai ellenfelek ellen, olyan módon, ahogy pl. Varjú László ellen eljártak.
Nem csak. Ez most alapvetően arról szól, hogy vannak ugye a "vérnyomásnövelő számok", az emberek (fidesz számára egyre vészesebben) nagy részének a töke tele van azzal, amit összehoztak. Ilyenkor egy társadalmi autodafét követelő esetben az amúgy is mindent "törvényt hozunk rá" módon elintézni akaró fidesz zsigerből úgy reagál, hogy le van szarva minden eddigi jogszabály, tessék kielégíteni a tömeget. minden egyéb későbbi alkalmazási lehetőség csak járulékos haszon.
Tűpontos!
Ismét egy oldalági komment, de néha ezek is fontosak.
Biztos vagyok abban, hogy se a szerző, se az ügyvéd-kollégái nem tőlem hallják először az egyik leggyakrabban bevetett zsarutrükköt, amit én a rendőri esküm letétele után kábé 48 órán belül hallottam tanácsként mentoromtól, K. századostól:
- Öcsém, ebben a szakmában kurvasok olyan szabály van, amit se a főiskolán, se továbbképzési tanfolyamokon nem tanítanak és csak a gyakorlatban lehet ezeket megtanulni. De én azért most elmondom az egyiket:
Ha megoldható, MINDENKIT először tanúként kell kihallgatni, akkor is, ha ott a véres kés a kezében és a holttest a lába előtt. Mert a tanúnak gyakorlatilag nincsenek jogai, a gyanúsítottnak meg vannak, ráadásul ez utóbbi esetben gyakran még az a [moderálva] ügyvéd is ott pofázik.
Persze K. százados szándékosan túlzott egy kicsit, de az alapokat tökéletesen megfogalmazta. Természetesen zsaruszemüvegen keresztül.
Aztán még számos íratlan szakmai szabályt tanultam meg tőle, de ezekről talán majd máskor :-)
Egyszer egy közlekedési ügyben (gázoltam, de nem én voltam a hibás) kellett tanúvallomást tennem. Szerencsére a pszichológus mellett ügyvédet is felkerestem.
Nem volt bravúros kérdezési stratégia, és nyilván az igazat mondtam, de akkor is életem második legrosszabb napja volt, már a baleset napja után a második legrosszabb.
És ott is készülni kellett, mert minden szó, minden megfogalmazás nagyon számított, nehogy az legyen, hogy tanúként mentem be, de gyanúsítottként távozok a rendőrségről. (Mit láttam, mennyivel mentem, hogyan fékeztem, biztos vagyok-e benne stb.)
Mindezek mellett tényleg az volt, amit Sándor a cikkben írt, hogy magamat okoltam, jobban, mint ahogy a dolgok valójában történtek.
Ha nem lett volna ügyvéd velem, simán lehet, hogy érzelmileg megreccsenek, és úgymond ott helyben megvádlom magamat.
Nyilván a gyilkosság más helyzet, de tényleg kemény helyzet egy ilyen vallomástétel, főleg úgy, hogy tanúként kb. nincsenek jogaid, csak a nagy nyomás van.
Igen, ezt már egy csomó esetben leírták, hogy ezért folyik 99%-ban ismeretlen tettes ellen a nyomozás triviális esetekben is. Az már az érem másik oldala, hogy így persze könnyebb azt mondani több évnyi megfeszített altatás után bizonyos ügyekre, hogy hát ismeretlen volt a tettes, nem sikerült megtalálni.
És az ismeretlenes ügyeknek van még egy hatalmas előnye: ha kiderül, hogy az volt a gyilkos, aki a véres kést szorongatta a holttest mellett (lásd K. százados példáját), akkor az a sikeres, eredetileg ismeretlen tetteses felderített bűnügyek számát gyarapítja a bűnügyi statisztikában.
Vagyis a kiváló detektívek egy újabb tettest lepleztek le kitartó és szakszerű nyomozásuk során :-)
Olyan 8-10 éve egy nagyon vezető ügyész ellátogatott az országában tartott országos védői konferenciára, amelyet az ország ügyvédi kamarája szervezett. A konferencián azt találta mondani, hogy kizárt, hogy egy potenciális gyanúsítottat tanúként hallgassanak meg, tiltja a büntetőeljárási törvény. A jelenlévő ügyvédek visítva röhögték ki az ügyész urat.
Hát anélkül hogy ismerném ezt a biztosan jól képzett ügyész urat, csak annyit tudok találgatni, hogy túl sok sört nem fogyasztott bűnügyes zsaruk társaságában :-)
Bő 10 éve, amikor a Vizsgálati Osztályon dolgoztam egy rendőrségen, mindig nagyokat pislogtam az elején, hogy miért ismeretlenesként indítjuk az összes ügyet, aztán megértettem :)
Természetesen miután szigorúan rögzítettük, hogy a tanúval ismertettük a kihallgatás körülményeit meg a jogait, ő pedig készségesen nyilatkozik róla, hogy azokat megismerte és megértette. Hányszor láttam én a sötétséget az emberek szemében ilyen helyzetekben...
Hát a tanúnak főleg kötelességei vannak kihallgatása során, nem jogai... Köteles igazat mondani, mást hamisan nem vádolhat bűncselekmény elkövetésével, satöbbi. Oké, bizonyos esetekben megtagadhatja a vallomást, de a joga kábé ennyi... Ja meg kérhet tolmácsot :-)
"Nem emlékszem." ... "Nem tudom. " ... Neve? Nem válaszolok a kérdésre, mert tartok tőle azzal magamat vagy közeli hozzátartozómat bűncselekménnyel vádolnám! ... Poénabb, ha a tanú eleve ügyvéddel érkezik :) ... Vagy ha közli, ő bármiről vallomást tesz, csak előbb legyen aláírt egyezsége az ügyészséggel arról, hogy mentesítik mindazon bűncselekmények alól, amiket esetlegesen majd bevall a tanúvallomásában. ( Esetleg kér még hozzá tanúvédelmet is :D ... bár az Magyarországon nem annyira buli úgy hallottam. )
Nyilván, dehát a Be. is így fogalmaz, na...