Most akkor tényleg nem kell lecsukni a bűnözőket?
(válasz a végén)
Írtam tegnap a közéleti blogomra egy cikket a most felszámolt horror-állatszaporítóról, és hogy az állatkínzásnak Magyarországon csak átgondolt és sokba kerülő intézkedések sorozatával lehetne véget vetni.
Megkaptam, hogy én akkor nem is szeretném, hogy bezárják, a most Ausztriában elkapott szaporítót. De, szeretném, csak azt állítom, hogy ez az állatkínzás problémáját nem fogja megoldani.
Aztán láttam, hogy itt vannak bizonyos megmagyarázni valók, ezért most megpróbálom egyszerűen és érthetően levezetni, hogy működik a büntetőjogi visszatartó erő:
Tegyük fel, hogy valamilyen cselekménnyel az állam csak a büntetőjog eszközeivel foglalkozik. Ha ez kábítószer-kereskedelem, akkor a fogyasztók és a dealerek elleni nyomozáson kívül nem tesz semmit. Ha ez a prostitúció, akkor a stricik és a kuplerájok kinyomozásán kívül nem tesz semmit. Ha ez az állatszaporítás, akkor szaporítótelepek elleni kampányszerű razzián kívül nem tesz semmit.
Tegyük fel, hogy egy egységnyi bűnözéssel 100 egység haszon (eladott kábítószer, kiskutya, szexmunkás) szerezhető.
Ha a fenti feltevések igazak, akkor egész addig, ameddig megbukunk, a visszatartó erő 0, a megszerezhető haszon 100 egység.
Megtudjuk (mi a bűnözők) hogy XY “kolléga” (valójában konkurens díler, strici, szaporító) megbukott és bezárták 7-8 évre is akár. Ekkor jól megmagyarázzuk magunknak, hogy azért bukott meg mert hülyén csinálta, és megpróbáljuk mi nem elkövetni ugyanazt a hülyeséget. Valószínű, hogy ez valamekkora mértékben sikerül is, ebben a játékban hol a zsiványok tanulnak a zsaruktól, hol fordítva.
Egyáltalán bármekkora visszatartó erő akkor kezd lenni, amikor az adott “szakma” bűnözői, elkezdik azt érezni, hogy túl sok a lebukás, “közel csapódnak be a bombák” és előbb-utóbb ide is be fog csapni egy.
Ekkor bizonyos bűnözők kiszállnak. Kiszállni azonban nem egyszerű, mert ki kell fehéríteni a vagyont, meg kell értetni a többi bűnözővel (sok sikert…) hogy nem azért szálltunk ki mert rájuk vittük a zsarukat (egyébként lehet hogy azért…) és hát valamiből élni kéne a kiszállás után is.
Akárhogy is, de részben a rendőrök sikerei, részben ezek elrettentő hatása okán, egyszercsak az adott “szakterületen” kevesebb “szolgáltató” marad.
Mivel a példánkban az állam a nem-büntetőjogi eszközöket nem használja, a mi bűnözői “termékünkre” (kábszer, prostituáltak, papír nélküli “fajkutyák”, lopott szerszámgépek stb.) az igény változatlan marad. Egyszerű közgazdaságtani alapvetés, hogy ha valamire ugyanakkora igény van, viszont a kínálat kisebb, az ár magasabb lesz.
Ráadásul ebbe az árba beépül a kockázat is, hiszen annyi pénzt kell 1-2 év alatt összeszedni, hogy ha utána kell ülni 7-8 évet, ne a “semmire jöjjünk ki” a börtönből.
Az új képletünk tehát úgy néz ki, hogy 0 helyett van mondjuk 30 egység visszatartó erő, az elérhető haszon viszont felment 100 egységről 120-ra. Vagyis a haszon mértékét csökkentette 10 egységgel az állam. Hogy emiatt kiszáll-e valaki, nem tudni, de inkább nem mint igen.
Az állam bekeményít
Az állam észleli, hogy ráküldte a rendőröket a bűnözőkre, sőt még a Btk-ba is beleírta, hogy szigorúbban meg kell őket büntetni…ezek meg mégis bűnöznek, ezért még csavar rajta egy kicsit.
Mivel nem-büntetőjogi eszközöket a példában még mindig nem alkalmazunk, azt találjuk, hogy egy ponton túl már csak a komoly bűnözők maradnak (az amatőröket kitakarítottuk) a kereslet változatlan, a kockázat magasabb, durván felugrik az ár.
Az új képletünk: 60 egység visszatartó erő, 200 egység haszon. A kockázatot minden vállalkozás, legyen az egy legális légitársaság vagy illegális kupleráj, mérsékelni igyekszik. A légitársaság pilótaképzéssel, a kupleráj viszont a hatóságok megvesztegetésével, pénzmosással, és más bűncselekmények elkövetésével.
Vagyis még mindig ugyanannyi “egység” bűnözés van a “piacon” csak már szervezett maffia formájában.
Mit lehet akkor tenni?
A hatékony bűnmegelőzésnek a büntetőjogi represszió csak az egyik eszköze.
A fenti képlet akkor kezd el jól alakulni, ha van nem-büntetőjogi visszatartó erő is. A kutyaszaporítós példában ha az van, hogy működik egy jó állatorvosi és állatvédelmi hatósági rendszer, amelyik ellenőrzi az állatok eredetét, és ha van egy jó felvilágosító kampány, hogy miért nem szabad szaporítótól kutyát venni, akkor megjelenik akár csak 10-20 egységnyi visszatartó erőként az, hogy egy csomóan egyszerűen nem vesznek gyanús eredetű kutyakölyköt, vagyis csökken a haszon.
De ugyanígy a visszatartó erő része, hogy egy jól működő közigazgatás egyszerűen jelzi, hogy valami nem frankó. Ha pl. egy nyilvántartásban feljön, hogy egy bizonyos tájegységben évente 70-80 “beagle” kutya “csippelődik” miközben kötelező és be is tartatott ivartalanítás miatt nem születhetne ennyi, mert nincs ennyi beagle szuka arrafelé, akkor ki lehet menni megnézni, hogy hol teremnek a beagle kölykök.
Egy ilyen figyelő rendszer minden nyomozásnál hamarabb feldobja a gyanús dolgokat, lehet menni intézkedni. A képletünkben megjelenik az, hogy az illegális tevékenységet nem-rendőri eszközökkel is észlelik. Persze, meg lehet kenni az állatorvost, meg lehet “lefrankózott” chipeket sutyiba beültetni, de ennek is van egy költsége, vagyis a bűnözéssel megszerezhető haszon, vagy ha úgy tetszik az illegális és a legális tevékenység várható bevétele közötti különbség nagyot csökken. Mondjuk húsz egységnyit.
Az új képletünk úgy néz ki, hogy a várható haszon 60 (20-20 egység az, hogy a nép “frankó” kutyát akar csak venni és a “lefrankózás” költsége) 30 egység büntető visszatartó erő, tehát a várható haszon 100 egységről lement 30-ra.
Ennyiért meg profi bűnöző nem vállal kockázatot, az amatőröket pedig további felvilágosító munkával szépen ki lehet szorítani. Bűnözés mindig lesz, de amikor a várható haszon eléri a példánkban az ötvenet, miközben a büntetőjogi represszió értéke 30, akkor kb. nyugvópontra jutott az ügy, azt a 20-at egy jól működő rendőrség fogja eltüntetni, illetve egy része mindigis ott lesz, tökéletesen működő rendőrség és bűnmegelőzés mellett is.
Eddig a számolgatás.
Azt hiszem, hogy ebből jól látszik, hogy ha valamilyen területen meg akarjuk szüntetni a bűnözést, az mindig egy komplex folyamat, amely nem megy anélkül, hogy a bűnözést az állam minden eszközével csökkentjük. Ha csak (vagy túlnyomóan) a büntetőjogi eszközöket használjuk, akkor azt érjük el, hogy az adott bűnbcselekmény-fajtát a maffia kezére juttatjuk.
De ettől még a bűnözőket még be kell csukni.
"Bármekkora visszatartó erő akkor kezd lenni, amikor az adott “szakma” bűnözői elkezdik azt érezni, hogy túl sok a lebukás, “közel csapódnak be a bombák” és előbb-utóbb ide is be fog csapni egy."
Abszolút egyetértek, ugyanakkor hajdani nyomozóként csak egy apró, ide kapcsolódó kiegészítést tennék. A büntetőjoggal foglalkozóknak biztosan nem fogok újat mondani (hiszen ezt a jogi fakultásoktól kezdve a rendőrtiszti képzésen át a pszichológusi főiskolákig rengeteg helyen tanítják), de a kívülálló laikusok egy részének talán igen.
Számos kriminálpszichológiai tanulmány megállapította, hogy a valódi (és a potenciális) bűnözők agyában a legnagyobb visszatartó erő a lebukás valószínűségi mutatója. Minél nagyobb a büntetőjogi felelősségrevonás bekövetkezésének valószínűsége, annál kevesebben látnak neki elkövetni egy bizonyos fajta bűncselekményt. Első látásra talán meglepő, de sokkal komolyabb fék ez, mint a büntetés szigorúsága.
Egy képzeletbeli példa (a számokat saccra mondom): ha egy bűncselekménytípus maximális büntetési tételét egyik napról a másikra az eddigi 3 évről 9 évre emelik a Btk-ban, az ilyen bűncselekmények száma talán 20-25 százalékkal is csökkenhet egyik évről a másikra. Ha azonban az adott bűncselekménytípusra vonatkozó százalékos felderítési mutató (vagyis hogy 100 elrendelt ismeretlenes nyomozásból hányban sikerül azonosítani az elkövetőt) szintén a háromszorosára ugrik (teszem azt 25%-ról 75%-ra), az adott kategóriába tartozó bűncselekmények száma akár 60-70%-kal is csökkenhet egy év alatt.
Összegezve és egyszerű példával érzékeltetve: nem azt kell követelni, hogy a bolti tolvajokat akasszák fel, hanem hogy kamerázzák be a közérteket.
A cikk apropójához: elképesztő, hogy írástudó emberek szövegértési képessége ilyen hiányos, vagy annak ellenére bősz kommentelésbe kezd, hogy nem figyelmesen olvassa a szöveget. A kimerítő és érzékletes magyarázat mindenesetre nagyon hasznos, köszönjük!