Most elolvastam az említett cikkhez érkezett hozzászólásokat, és nem találtam sem olyat, amiben számonkérnék rajtad, vajon le akarod-e csukatni az elfogott illetőt, sem pedig olyat, amiből az tűnne ki, hogy a hozzászóló figyelmetlenül olvasta a cikket.
Ha már közgazdaságtani megközelítést alkalmazunk, akkor akár fel is rajzolhatunk egy Marshall keresztet. Ebből egyértelműen látszani fog, hogy nem a kínálat visszafogásával lehet eredményt elérni, az a cikkben említett módon az árat fogja feltolni. A keresleti görbét kell balra eltolni megfelelő intézkedésekkel. Ekkor a csökkenő kereslet valtozatlan kínálat mellett leviszi az árat, és egyúttal csökkenni fog az eladott mennyiség is.
"Bármekkora visszatartó erő akkor kezd lenni, amikor az adott “szakma” bűnözői elkezdik azt érezni, hogy túl sok a lebukás, “közel csapódnak be a bombák” és előbb-utóbb ide is be fog csapni egy."
Abszolút egyetértek, ugyanakkor hajdani nyomozóként csak egy apró, ide kapcsolódó kiegészítést tennék. A büntetőjoggal foglalkozóknak biztosan nem fogok újat mondani (hiszen ezt a jogi fakultásoktól kezdve a rendőrtiszti képzésen át a pszichológusi főiskolákig rengeteg helyen tanítják), de a kívülálló laikusok egy részének talán igen.
Számos kriminálpszichológiai tanulmány megállapította, hogy a valódi (és a potenciális) bűnözők agyában a legnagyobb visszatartó erő a lebukás valószínűségi mutatója. Minél nagyobb a büntetőjogi felelősségrevonás bekövetkezésének valószínűsége, annál kevesebben látnak neki elkövetni egy bizonyos fajta bűncselekményt. Első látásra talán meglepő, de sokkal komolyabb fék ez, mint a büntetés szigorúsága.
Egy képzeletbeli példa (a számokat saccra mondom): ha egy bűncselekménytípus maximális büntetési tételét egyik napról a másikra az eddigi 3 évről 9 évre emelik a Btk-ban, az ilyen bűncselekmények száma talán 20-25 százalékkal is csökkenhet egyik évről a másikra. Ha azonban az adott bűncselekménytípusra vonatkozó százalékos felderítési mutató (vagyis hogy 100 elrendelt ismeretlenes nyomozásból hányban sikerül azonosítani az elkövetőt) szintén a háromszorosára ugrik (teszem azt 25%-ról 75%-ra), az adott kategóriába tartozó bűncselekmények száma akár 60-70%-kal is csökkenhet egy év alatt.
Összegezve és egyszerű példával érzékeltetve: nem azt kell követelni, hogy a bolti tolvajokat akasszák fel, hanem hogy kamerázzák be a közérteket.
Pontosan, erre mondta egy interjúban egyszer Bánáti doktor, amikor a halálbüntetésről kérdezték, hogy egyetlen bűnöző sem mondja fel magában a bétékát, amikor elmegy bűncselekményt elkövetni.
Pont ez jutott eszembe, egy nagyon régi video emléke, ahol a beszélő (talán közlekedési szabálysértésekkel foglalkozott) azt mondta, hogy a szabálysértések nem a büntetés mértékének, hanem a büntetés elkerülhetetlenségének emelkedése miatt fognak csökkenni.
Így van, ez ugyanaz a lélektani mechanizmus. Csak a sok traffipax telepítése rengeteg pénzbe kerül, a bírságok emelése szinte semmibe, sőt: egy gazdasági problémákkal küzdő államnak a második verzió azonnali bevételt termel, az első meg azonnali kiadást...
A cikk apropójához: elképesztő, hogy írástudó emberek szövegértési képessége ilyen hiányos, vagy annak ellenére bősz kommentelésbe kezd, hogy nem figyelmesen olvassa a szöveget. A kimerítő és érzékletes magyarázat mindenesetre nagyon hasznos, köszönjük!
Most elolvastam az említett cikkhez érkezett hozzászólásokat, és nem találtam sem olyat, amiben számonkérnék rajtad, vajon le akarod-e csukatni az elfogott illetőt, sem pedig olyat, amiből az tűnne ki, hogy a hozzászóló figyelmetlenül olvasta a cikket.
Ha már közgazdaságtani megközelítést alkalmazunk, akkor akár fel is rajzolhatunk egy Marshall keresztet. Ebből egyértelműen látszani fog, hogy nem a kínálat visszafogásával lehet eredményt elérni, az a cikkben említett módon az árat fogja feltolni. A keresleti görbét kell balra eltolni megfelelő intézkedésekkel. Ekkor a csökkenő kereslet valtozatlan kínálat mellett leviszi az árat, és egyúttal csökkenni fog az eladott mennyiség is.
"Bármekkora visszatartó erő akkor kezd lenni, amikor az adott “szakma” bűnözői elkezdik azt érezni, hogy túl sok a lebukás, “közel csapódnak be a bombák” és előbb-utóbb ide is be fog csapni egy."
Abszolút egyetértek, ugyanakkor hajdani nyomozóként csak egy apró, ide kapcsolódó kiegészítést tennék. A büntetőjoggal foglalkozóknak biztosan nem fogok újat mondani (hiszen ezt a jogi fakultásoktól kezdve a rendőrtiszti képzésen át a pszichológusi főiskolákig rengeteg helyen tanítják), de a kívülálló laikusok egy részének talán igen.
Számos kriminálpszichológiai tanulmány megállapította, hogy a valódi (és a potenciális) bűnözők agyában a legnagyobb visszatartó erő a lebukás valószínűségi mutatója. Minél nagyobb a büntetőjogi felelősségrevonás bekövetkezésének valószínűsége, annál kevesebben látnak neki elkövetni egy bizonyos fajta bűncselekményt. Első látásra talán meglepő, de sokkal komolyabb fék ez, mint a büntetés szigorúsága.
Egy képzeletbeli példa (a számokat saccra mondom): ha egy bűncselekménytípus maximális büntetési tételét egyik napról a másikra az eddigi 3 évről 9 évre emelik a Btk-ban, az ilyen bűncselekmények száma talán 20-25 százalékkal is csökkenhet egyik évről a másikra. Ha azonban az adott bűncselekménytípusra vonatkozó százalékos felderítési mutató (vagyis hogy 100 elrendelt ismeretlenes nyomozásból hányban sikerül azonosítani az elkövetőt) szintén a háromszorosára ugrik (teszem azt 25%-ról 75%-ra), az adott kategóriába tartozó bűncselekmények száma akár 60-70%-kal is csökkenhet egy év alatt.
Összegezve és egyszerű példával érzékeltetve: nem azt kell követelni, hogy a bolti tolvajokat akasszák fel, hanem hogy kamerázzák be a közérteket.
Pontosan, erre mondta egy interjúban egyszer Bánáti doktor, amikor a halálbüntetésről kérdezték, hogy egyetlen bűnöző sem mondja fel magában a bétékát, amikor elmegy bűncselekményt elkövetni.
Pont ez jutott eszembe, egy nagyon régi video emléke, ahol a beszélő (talán közlekedési szabálysértésekkel foglalkozott) azt mondta, hogy a szabálysértések nem a büntetés mértékének, hanem a büntetés elkerülhetetlenségének emelkedése miatt fognak csökkenni.
Így van, ez ugyanaz a lélektani mechanizmus. Csak a sok traffipax telepítése rengeteg pénzbe kerül, a bírságok emelése szinte semmibe, sőt: egy gazdasági problémákkal küzdő államnak a második verzió azonnali bevételt termel, az első meg azonnali kiadást...
Pont ennyit akartam hozzátenni. :) és már tudjuk is, miért nem így csináljuk soha.
A cikk apropójához: elképesztő, hogy írástudó emberek szövegértési képessége ilyen hiányos, vagy annak ellenére bősz kommentelésbe kezd, hogy nem figyelmesen olvassa a szöveget. A kimerítő és érzékletes magyarázat mindenesetre nagyon hasznos, köszönjük!