Miért ne vegyünk a nevünkre céget 3.
A pénzmosás
Lassan kifutóban vannak azok az ügyek, ahol csalódott magyar nőket kellett kirendelésben védeni, mert nigériai személyek felbujtására bankszámlákat nyitottak, ahova néhány napon belül több tízezer euró érkezett, melyet felvettek és a nigériai személy pedig ellovagolt a naplementébe. Ilyen ügyből olyan 2016-17 tájékán volt a praxisomban vagy egy tucatnyi.
Azóta a bankok együttműködési rendszerei (pl. az orosz agresszió miatti szankciók kapcsán a köztudatba bekerülő SWIFT) sokat finomodtak, és az MNB, mint a PSZÁF utóda szintén kiadott pénzmosás elleni ajánlásokat, így ma már nehezebb azt megcsinálni, hogy egy magánszemély csak úgy besétál számlát nyitni és másnap megérkezik egy random svéd vagy portugál cégtől oda pénz.
Ezért ma már (dobperrrrrgés) céget alapítanak, és a cég nyit számlát, mert sok, a magánszemélyekre beállított “vészcsengő” így nem szólal meg. Kik nyitják a céget? Hát azok, akik elhiszik, hogy “ez tök rendben van” meg “fél év múlva bezárjuk a céget” és hasonlók. Akik majd ülnek a vádlottak padján “pár papír aláírása” miatt.
De mi pontosan a pénzmosás?
A pénzmosás bűnös úton szerzett pénzzel olyan műveletek végzése, amelyek után a pénz ugyanúgy válik használhatóvá, mintha legálisan szerezték volna.
A “bűnös út” a fenti példában az, hogy csalók átvernek valakit. De lehet ez a bűnös út prostituáltak futtatása, drogkereskedelem, embercsempészet, vagy éppen túlárazott közbeszerzésekből “alkotmányos költség” lefölözése is. Utóbbi annyiban kivétel, hogy ezt az ügyészség csak kifejezett utasításra szokta észrevenni.
A vége a dolognak a “koszos” pénz.
Egy illegális kupleráj vagy egy teherautónyi afgán jól fizet, de készpénzben fizet. Ám a társadalom kapujában őrök állnak, akik megkérdezik, hogy mégis honnan van ez a bőröndnyi százeurós? Egy darabig persze ez nem akadály, végülis nem kell a szalonból nagy Mercit venni, adnak ötéveset egy fehér murvával felszórt telephelyen, készpénzért. Itt nem kérdezik meg, hogy honnan van a pénz. A szalonnak kötelessége megkérdezni, és 2,5 millió forint fölötti készpénz mozgatása esetén jelentést tenni arról, hogy itt kérem pénzmosás-gyanú van.
A nem kérdezősködő autókereskedő nyilván ügyesen-okosan forgatja tovább a kápét és akár egész szép vagyont is összerakhat belőle. Ezt nevezzük feketegazdaságnak, amely fölött Damoklész kardjaként függ az, hogy egyszercsak valaki felteszi az örökérvényű kérdést:
Mibű?
Mert hát az egész bagázs minimálbérre van bejelentve, ahogy mondani szokták: a cipője mellett jár, annyi pénze sincs, hogy gyalog hazamenjen. De van Merdzsó, szép ház, bolti cigi, bontatlan Coca-Cola.
Ráadásul ez még inkább csak a szürke gazdaság, mert a fekete az igazán ott kezdődik, ahol ezek a pénzek elkezdenek milliárdos nagyságrendűek lenni, akár euróban is.
Ilyenkor jönnek azok a profi bűnözők (és bankok) akik komplett hálózatokat szerveznek a pénz tisztára mosására. Ezek a hálózatok sokfélék, de a lényege mindnek a látszattevékenység és a névtelen/megnevezett határon átlépés menedzselése. Mi ez a határ?
A pénzmosás ott nem működik, ahol minden fillér visszakövethető a keletkezésig. Ki, kinek mit adott el, milyen szolgáltatást végzett, és így tovább. A folyamatban minden pénzmozgásról van bizonylat, minden adót befizettek. Ahol a vállalkozások ilyen ügyletekben vesznek részt, nem fognak gyanús készpénzes vevőket kiszolgálni.
Az óraboltos dilemmája
Adott esetben egy monacoi órabolt lehet jól járna azzal, hogy valaki bevisz oda több tízezer eurót valami exkluzív svájci óráért, de nem hiányzik nekik a rendőrségi/adóhatósági vegzatúra utána.
Mert mi van, ha kiderül, hogy az a pénz valahol Afrikában eltűnt fiatal migránsokból kiműtött szervek árából van? Vagy éppen valami jó kis csalás után gombolták le egy idős úrról a két saroknyira levő luxushotelben? Jön a rendőrség és lefoglalja mint bűnjelet, oké, ezt még kibírják, bár jól ez sem esik.
De eközben épp elsétál a bolt előtt a karmatlai radzsa kedvenc unokaöccse a gyémántfeketeplatina Amex kártyájával a mellényzsebében, és nem jön be órát venni, mert a bolt előtt marcona csendőrök állnak géppityuval a kézben, bent meg három nyomozó fontoskodik és akarja lefoglalni a kamerafelvételeket. Nem hiányzik ez nekünk, kérem értse meg uram, nem vagyunk készpénz kezelésére berendezkedve, ajánlom a bankot az utca másik oldalán.
De ugyanennek a monacoi óraboltosnak az is eszébe juthat, hogy egy drága karóra kiváló a pénz bankrendszeren kívüli csempészésére is. Én eladom a vevőnek 50000 euróért, ő pedig Zürichben el tudja adni “dobozban, címkékkel, hordatlan” állapotban 45000 euróért. Ez azt jelenti, hogy 10% díjért vitt át két határon 50000 eurót, úgy hogy senki nem kérdezett semmit. Az órás meg magyarázhatja, hogy dehogy bűntársa ő ezeknek. De a karóra helyére behelyettesíthetünk műkincset, gyémántot, ékszert.
A jog csak a tiszta pénzt védi
A gazdaságnak tehát vannak olyan határai, amelyeken túl már elvárás az, hogy a pénz legalább látszólag tisztességes legyen. Egy bizonyos összegen felül már a fekete pénz azért is fenyegetés, mert a fehér pénzzel ellentétben nem védi semmi. Ha a bankrabló visz el 50-60 millió forintot, országos hajtóvadászat indul el utána. Ha egyik fekete Merdzsó csomagtatójából vesz el valaki ugyanennyit és teszi át egy másikba, közben meg lelövődik pár ember, a rendőrség és a közvélemény is úgy van vele, hogy minden pofon jó helyre ment.
A lényeg tehát az, hogy a piszkos pénznek utat kell találnia a tisztességes pénz körforgásába. Ehhez pedig az kell, hogy valahol, ahol kicsit lazábbak a szabályok és könnyebb kamu cégeket alapítani, csináljunk egy céghálót, akik egymással vidáman kereskednek, méghozzá úgy hogy valós áru minimálisan mozogjon.
Az ilyen cégek egymással látszat tevékenységeket végeznek.
A kedvenc ilyen sztorim egy meg nem nevezendő kelet-európai országból származik. Alakul egy cég, amelyik szórakoztatóipari előadások szervezésére vállalkozik. Megköt szerződést egy másik, külföldi céggel, hogy oda fog vinni egy műsort. Ennek érdekében leszerződtet pár előadót. A külföldi céggel kötött szerződésében magas kötbér van arra az esetre kikötve, ha meghiúsulna a show. Még szépen is csinálják, repjegyet vesznek (kötnek rá útlemondási biztosítást) és minden klappol, amikor egyszercsak a külföldi cég lemondja a showt és inkább kifizeti a kötbért.
A másik országból megjön a kötbér, van hozzá szerződésünk, idegen nyelvű levelezésünk, minden tip-top. A másik országban az a cég, amellyel szerződtünk még fél évig létezik, majd eladódik valami szegény embernek, és később - a cégiratok sajnálatos elvesztése/megsemmisülése mellett - nyomtalanul eltűnik. Mire a “produkciós irodát” valaki megvizsgálja, ez már egy több éves történet. Ráadásul a kötbér ugyebár kártérítésnek tekintendő, ezért nem kell utána adót fizetni. Arra kell csak odafigyelni, hogy az eladóknak a “turné” dátumára ne legyen foglalva otthoni koncertje.
Az előadónak ezután az alap cég vagy egy másik cég “tanácsadás és koncertszervezés” néven szolgáltatást nyújt, amelyet az előadó kifizet.
Ez egy elég egyszerű pénzmosás séma volt. De lehet pénzmosást csinálni úgy is, hogy “megvadásztatunk” embereket. Egy meg nem nevezendő kelet-európai országban alakul egy cég, amelyik leszerződik egy vadásztársasággal, hogy a idehoz bergengócokat apróvadat (az nincs darabra számon tartva mint a nagyvad) lőni. Majd jönnek a bergengócok, vesznek vadászjegyet és kimennek puskázni az erdőbe. Papíron természetesen, mert ugyanekkor a vadásztársaság elvégzi az évi rendes gyérítések egyikét, abból lesz a teríték-fotó. A szervező cég pedig köszönettel készpénzben átveszi a papíron beutazó bergengócoktól a díjat, leadózza vagy nem adózza le, de a “bergengócok” által befizetett pénz már tiszta pénz.
A lényeg mindig az, hogy legyen “bergengóc” meg eldobható cég az ilyen műveletekhez. Hasonlóság az áfacsaló hálózatokkal, hogy előbb-utóbb azért megbukik ez, ezért kell viszonylag sűrű hálót szőni, hogy az a hely, ahol már tényleg “tiszta bevételként” jelenik meg a pénz, távol legyen az olyan nyilvánvaló svindliktől, mint a kamu bergengócok megvadásztatása. Ezek a cégek fokozatosan “egyre tisztábbak”. Viszont a láncolat “koszos” végén olyan cégnek kell lenni, amelyiknek a “tulajdonosa” meg “ügyvezetője”azt se tudja miről van szó. Ő egy emberrel találkozott, akit talán Zsoltinak de az is lehet hogy Gyurinak hívnak, középmagas, barnásszőke hajú, átlagos testalkatú férfi, bajuszt-szakállt nem visel.
Aki tehát céget vesz a nevére, mert “csak pár papírt kell aláírni” az esetek óriási többségében vagy egy áfacsaló hálózat tagja lesz, vagy pénzmosó hálózaté. Ezek a hálózatok gyakran mindkét célt egyszerre szolgálják. Ez a felismerés akkor szokott mellbevágó lenni, mikor kiderül, hogy mekkora összegű csalást követtek el a nevünkkel vagy amikor kiderül, hogy a pénz amit rajtunk keresztül megmostak, milyen bűncselekményekből származik. A vádlottak pajdán együtt ülni stricikkel, embercsempészekkel, kábszerkereskedőkkel, annyira nem vidám dolog.
Ne vegyünk a nevünkre céget.
A sorozat eddigi részei:
A befejező rész munkacíme: Mit lehetne tenni? Stay tuned, és iratkozz fel!
Az egyik legegyszerűbb pénzmosási módszer a kaszinói rulett (és más szerencsejátékok) esetében alkalmazott ún. martingale-taktika. Ez az, amikor pl. a rulettben a feketére vagy a pirosra teszel x összeget. Ha bejön (kb. 49% esély, mert a nullát a kaszinó viszi, mindenki más veszít), akkor nyertél 2x-et. Ha vesztettél, akkor megismétled 2x tétösszeggel, majd 4x, 8x, satöbbivel és folytatod, amíg nem nyersz. Statisztikailag előbb-utóbb összejön, csak persze sok pénz kell legyen a zsebedben, hogy végig tudd csinálni, de az igazi bűnözőknél (és politikusoknál) ez nem probléma. Na és vigyázni kell, hogy nem kapjon el a gépszíj és le tudj állni, ha le kell.
A végén fogod a nyereményt (ami a duplája az eredetileg feltett pénznek) és beváltod a zsetonokat készpénzre, majd kérsz egy igazolást a kaszinótól, hogy ennyit nyertél. Díl, a lóvé tisztára van mosva.
Persze ez a módszer százmilliók vagy milliárdok legalizálására csak akkor alkalmas, ha a kaszinó illetékesei is megkapják a részüket. Még szerencse, hogy ez Magyarországon nem működik, hiszen itt nincsenek olyan kaszinók, amik bűnözőkhöz vagy politikusokhoz kapcsolhatók.
Oh wait...
a rokokó bergengóc vadászok a napom fénypontja, köszönöm ☺